Míg mi Magyar Péter derűs k*cs*gözését és agymosottozását figyeljük, a németek leköröznek minket nagyon csúnyán – már megint!
Vajon melyik ellenzéki kommentelőhöz szállt ki a rendőrség felségsértés miatt ebben a jó magyar diktatúrában? Na?
Mit is vétett szegény „piknik” szó, mint olyan.
„Ilyesmit persze már sokat láttunk, ez azonban most egy haladó lista: a »fekete-fehér gondolkodás« és a »lány/fiú«mellett tiltja például a »piknik« szó használatát is; ezt a politikai korrektség jegyében a jövőben »összejövetelnek« kellene nevezni. Ami ugyan szemantikailag nem egyenértékű, de az igazi alázatos fehérember nyilván megoldja a dolgot – simán lehet a »menjünk piknikezni« helyett azzal invitálni kollégáinkat, hogy »tartsunk egy összejövetelt a szabadban, úgy, hogy viszünk pokrócot, amire letelepedhetünk, meg mindenki hoz magával valami kis enni- és innivalót, amit közösen elfogyasztunk« (az ügyesebbje ezt egy levegővel is elmondja). Igaz, az én időmben még azt tanították meg az egyetemen, hogy egy-egy bonyolult jelenséget miként lehet egyetlen frappáns terminussal leírni, de a jelek szerint a tengerentúlon már szakítottak ezzel a náci gyakorlattal.
Ugyanakkor feszít minket a kérdés, tulajdonképpen mit is vétett szegény »piknik« szó mint olyan. Mert bár egyetlen Nobel-díjunk sincs, ösztönösen a francia etimológiai szótárhoz nyúlunk (ha nálunk terem ilyen a polcon, akkor talán a Michigani Egyetem könyvtárában is akad egy példány), az pedig egészen ártatlannak mutatja be a Japántól Angolán át Patagóniáig közkedvelt kifejezést: 1694 óta konstans módon a közösen összedobott kedélyes étkezést jelöli. Mondhatni fajokon és nemeken átívelő, példásan globális és befogadó fogalomról van szó, tán csak a »kóla« szó egyetemesebb.
Ha azonban rákeresünk az interneten, az ostoba, évtizedes hoaxokat leleplező oldalakon megtaláljuk a megoldást: a kényszeres bűntudattal élők által terjesztett amerikai népetimológia szerint a »piknik« egy állítólagos XIX. századi »pick a n*gger« kifejezésből eredne, és a feketék lincselésére buzdít; ami nyelvészetileg természetesen színtiszta csacsiság. Mindezt nem anyanyelviként, a Kárpát-medence közepén, kicsit kehes személyi számítógépemmel mintegy 35 másodperc alatt sikerült szálegyedül minden kétséget kizárólag kiderítenem – márpedig hadd ne feltételezzük, hogy a Michigani Egyetem Információs és Technológiai Szolgálatainak neves szakembereket tömörítő munkacsoportja nincs hasonló szintű hardver, illetve digitális jártasság birtokában.”