Az abortusz politikai kérdés, és meg is nyerhető

„Különben is: mit jelentsen az, hogy valami »filozófiai kérdés« – azt, hogy nem számít? A »filozófiai« mióta a »lényegtelen« szinonimája? Miért ne lehetnének válaszok egy filozófiai kérdésre?

A szerző vélhetően arra gondolt, hogy az abortuszellenesség elsősorban a keresztény teológiából fakad, és egy ilyen hitbéli kérdésről – Varsányi Bence szerint legalábbis – nem is érdemes vitázni. Lengyelországban most mégis életképtelen, halva születő magzatok kihordására próbálja kötelezni a kormány a nőket – akkor hogy is van ez az élet szentségével? (Ahogy a lengyel nők mondják, »nem akarok koporsó lenni!«) És az hogyan lehet, hogy Magyarországon a kormánypárt abortuszellenes, egy olyan országban, ahol a roma nőket büntetlenül kényszersterilizálják. Ez lenne a »pro-life«? Hogyan illeszkedik ez a keresztény univerzalizmusba, az emberi élet szentségébe vetett hitbe?

A fogamzásgátlónak egyik funkciója, hogy megakadályozza ezt a beágyazódást, ezért a katolikus egyház hűen önmagához a fogamzásgátlást is tiltja. Más szóval: a katolikus egyház ragaszkodik ahhoz, hogy az élet a fogantatással kezdődik, így a még be nem ágyadózott petesejtet is védelemmel illeti. Ha azok a férfiak és nők is konzekvensek lennének, akik fogamzásgátlót használnak, akkor szinte nem lennének abortuszellenesek Magyarországon.

Gyilkosság–e az abortusz? Amennyiben az igencsak gyakori spontán vetélések halálesetek, akkor bizonyára igen.

Morális–e olyat állítani, hogy az abortuszt be kéne tiltani, kivéve ha a nőt megerőszakolják? Ezen elképzelés szerint az erőszakot mindig idegen férfiak követik el sötét utcákon, nem véve figyelembe a sokkal gyakoribb házassági, párkapcsolaton belüli nemi erőszakot, amelyet nehezebb bizonyítani, illetve sokszor el se jut a bírósághoz. Nem nehéz belátni, hogy nem minden nemi erőszak bizonyítható – akkor viszont rá kéne hagyni a nőkre az abortuszról való döntést, és nem a »kivételes esetekkel« nyugtatni a lelkiismeretünk.”