A „dadáskodó” újságírásról

„A média nem mindig bízik abban, hogy olvasói „felelős” véleményt alkotnak. Ennek eredménye az, amit a kritikusok »Nanny Journalism«-nek neveznek, ami nem csupán tájékoztat, de irányítja is a publikum véleményformálását. 

A terroristák, akikről írnom kellett, a Balkánon keresztül érkeztek „menekültként” és ez tovább gerjesztette a migráció és terrorizmus összefüggéséről szóló vitát. A német kormányzat azt képviselte, hogy nincs is közöttük semmiféle összefüggés. A német média is ódzkodott attól, hogy párhuzamba hozza őket egymással. De a közvélemény majd felrobbant, magyarázta a szerkesztőm, és a lap nem szerette volna rögvest tovább szítani a tüzet egy ilyen cikkel.

Egy fontos etikai problémával szembesít mindez minket: az újságírás és a felelősség kapcsolatával. Megeshet, hogy a média visszatart vagy elhallgat egyes témákat biztonsági okokból, mivel a rendőrség vagy a titkosszolgálat erre kéri őket. Ha ez életeket ment vagy veszélyes emberek letartóztatását segíti, akkor érthető.

De ez esetben csak attól tartottak, hogy az olvasók rossz következtetéseket vonnak le a migrációs vita kapcsán. A lap nem bízott az olvasóiban, hogy a tények alapján felelősen alkotnak majd véleményt.

A dadáskodó újságírás tulajdonképpen erről szól: egy (elképzelt) szobában sosem hagyjuk az olvasót magára egy politikussal. Kézen fogva vezetjük őket és megvédjük őket a »rossz befolyásoktól«.”