„»Ugyan bocsánatot eddig sem kértek és ezután sem fognak kérni, azért érdemes visszaemlékeznünk arra, hogy a világjárvány kellős közepén, a védekezés legnehezebb napjaiban a hazai ellenzéki pártok képviselői, karöltve a nyugat-európai politikai vezetőkkel, a liberális fősodratú médiával és a jól ismert szatellit civilszervezeteikkel, mással sem voltak elfoglalva, mint hogy egy soha nem látott intenzitású, koordinált politikai támadást intézzenek hazánk ellen.(…) Eközben a magyar kormány, élve a demokratikus felhatalmazásával, közösen a magyar emberekkel azon dolgozott, hogy minimalizáljuk a vírus okozta egészségügyi és gazdasági hatásokat. A fent említett képtelen vádak módszeres terjesztése ugyan sok kárt okozott Magyarország nemzetközi hírnevének, de annyi haszna talán volt, hogy ismét mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ki mire és kinek az érdekében használja fel a rendelkezésére álló lehetőségeket egy veszélyhelyzetben.« (Varga Judit)
1. A miniszterelnök pénteken – a fagyos szentek után – (Belgrádban /!/) jelentette be, hogy hamarosan vége lesz a szenvedéseinknek, és vélhetően még ennek a hónapnak a végén, illetve a jövő hónap elején megszűnhet a rendkívüli jogrend Magyarországon. Az igazságügyi miniszter asszony– a »magyar amazon« (O.V. szerint) – ezt megerősítette, így ne legyen kétségünk, hogy két héttel a »vidék felszabadítása« után a külön utakon járó Budapest lakosai is újra szabadon beülhetnek az éttermekbe.
2. A következő fagyos napon, május 25-én (Orbán napján) már az Országgyűlés elé kerülhet a feloldozást hozó törvényjavaslat, és ne legyen senkinek kétsége, hogy a jóságos és bátor 133 ember (Fidesz-KDNP frakció) úgy fog cselekedni, ahogy a kormányfő megköveteli. Visszaadják azt, amit el sem vehettek volna, és mindenkinek felmutatják a »Magyarország a magyaroké!« táblát.
3. Igaza van (sajnos) Varga Juditnak, hogy az elmúlt 6 hét bizony nem tett jót Magyarország nemzetközi hírnevének, csak azt felejti el bemondani, hogy a reputációnk romlásában ő és a miniszterelnöke »vastagon« benne vannak. Kioktatták fél Európát a demokrácia című tantárgyból, és ledorongolták a skandináv államokat. Hadüzenetre szerencsére nem került sor. Abban sem tévedett a miniszter asszony, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány visszaélt a veszélyhelyzetből adódó rendkívüli szituációval és letámadva az önkormányzati rendszert, hatalmi és materiális pozícióit erősítette. Bosszúpolitizálást folytattak, amelynek áldozatai mi vagyunk.”