Nem hittem, hogy Kun Béla életrajzát rendesen meg lehet írni

2020. május 24. 22:51

Egy hét gondolkozási időt kértem, hogy átnézzem az anyagot. Interjú.

2020. május 24. 22:51
Hajdu Tibor
Népszava

A Tanácsköztársaság historiográfiájának jelentős részét átfedi közel hetvenéves kutatói pályája. Hogyan lett történész, és miért kezdett foglalkozni az 1918–1919-es forradalmak történetével?

Véletlenül, egy elég viharos időszakban kötöttem ki a történettudománynál, korábban levéltáros voltam, és arra a hivatásra szintén nem készültem. Ideiglenes munkára alkalmaztak az akkori Magyar Munkásmozgalmi Intézetben: 1948 végén az ÁVO még jó kapcsolatban volt a megfelelő USA-szervekkel, így sikerült hazamenteni a BM VII. főosztályának nyilasok által Nyugatra hurcolt bizalmas iratait. Az anyag borzalmas állapotban volt, az ÁVO nem tudott eligazodni rajta, így a Munkásmozgalmi Intézet vállalta, hogy rendezi és szétosztja tematikusan maga, az ÁVO és az Országos Levéltár között.

Borzasztó szakszerűtlenül, hiszen így vétettek az iratok eredet szerinti rendezésének elve ellen. Ideiglenesen alkalmaztak erre a feladatra, tizennyolc évesen, és mikor a munka pár hónap után befejeződött, megkérdeztek, akarok-e a Munkásmozgalmi Intézet Archívumának rendes munkatársa lenni. Akartam, mivel már az első munkanap után tudtam, hogy semmi mást nem szeretnék csinálni, úgyhogy utána harminchat éves koromig főállású levéltárosként dolgoztam az 1956 elején Párttörténeti Intézetté átnevezett intézményben. Pár évig még az Archívumot is vezettem, csak a munkaidőmön kívül írogattam, és ha rajtam múlik, a levéltárból mentem volna nyugdíjba.  De nem így alakult. Már egy-két éve a levéltárban dolgoztam, amikor az intézet igazgatója, Réti László, aki egy lelkes, de amatőr történész volt, fölvetett egy megírni való témát, amelyben neki nem volt ideje elmerülni. Egy cikket szeretett volna íratni az 1918–1919-es tanácsokról, én pedig egy hét gondolkozási időt kértem, hogy átnézzem az anyagot. Miután ez megtörtént, jeleztem Rétinek, hogy ez annyira ágas-bogas téma, hogy ennek egy egész könyvet kéne szentelni. Így is lett, noha sokáig tartott, amíg elkészült a Tanácsok Magyarországon, 1918–1919 című munkám, mert közben mindenfélék történtek velem is, és az országgal is.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 100 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
OberEnnsinnen
2020. május 26. 11:28
Még az olyan szardarabnak sem kívánom, hogy megtudd: mivel van tele Európa töke, mint te. Addig jártok a kútra, míg elfogy a víz, már csak csipeg-csepeg, ezért ordítjátok tele a világot, mint a fába szorult féreg. Mindent kifosztottatok, game...
zakar zoltán béla
2020. május 25. 22:01
D e te zseni vagy? Jöhet a Gyurcsányé! Ne feledd, több sógora is volt, de nem mind volt borász!
Csomorkany
2020. május 25. 20:02
Akkor a lényeg, hogy ő volt az egyik fickó, aki iratokkal látta el az ÁVH-t. Esetleg lecsukni emiatt?
Biedermann
2020. május 25. 19:41
Hajdú Tibor és a Népszava ide vonzotta a szenvedélyes harcosokat- (kösz Mandiner) naponta látom, éli hosszú,förtelmes életét,dacolva a ténnyel,hogy Ő tulajdonképpen nem más mint a magyar történelem mocska.Meg járta a kommunizmus vörös szőnyegét,a Munkásmozgalmi Intézettől az ÁVO-n át a Párttörténeti Intézetig végig vonult emelt főve.l A mai napig vattába van csomagolva,ünnepeltetve magát az olyanoktól mint rintintin,igaz már támogatja göndörhajú babája, akivel esténként az internacionálét éneklik,de a nyugdíja kiemelt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!