Nem hittem, hogy Kun Béla életrajzát rendesen meg lehet írni

„A Tanácsköztársaság historiográfiájának jelentős részét átfedi közel hetvenéves kutatói pályája. Hogyan lett történész, és miért kezdett foglalkozni az 1918–1919-es forradalmak történetével?

Véletlenül, egy elég viharos időszakban kötöttem ki a történettudománynál, korábban levéltáros voltam, és arra a hivatásra szintén nem készültem. Ideiglenes munkára alkalmaztak az akkori Magyar Munkásmozgalmi Intézetben: 1948 végén az ÁVO még jó kapcsolatban volt a megfelelő USA-szervekkel, így sikerült hazamenteni a BM VII. főosztályának nyilasok által Nyugatra hurcolt bizalmas iratait. Az anyag borzalmas állapotban volt, az ÁVO nem tudott eligazodni rajta, így a Munkásmozgalmi Intézet vállalta, hogy rendezi és szétosztja tematikusan maga, az ÁVO és az Országos Levéltár között.

Borzasztó szakszerűtlenül, hiszen így vétettek az iratok eredet szerinti rendezésének elve ellen. Ideiglenesen alkalmaztak erre a feladatra, tizennyolc évesen, és mikor a munka pár hónap után befejeződött, megkérdeztek, akarok-e a Munkásmozgalmi Intézet Archívumának rendes munkatársa lenni. Akartam, mivel már az első munkanap után tudtam, hogy semmi mást nem szeretnék csinálni, úgyhogy utána harminchat éves koromig főállású levéltárosként dolgoztam az 1956 elején Párttörténeti Intézetté átnevezett intézményben. Pár évig még az Archívumot is vezettem, csak a munkaidőmön kívül írogattam, és ha rajtam múlik, a levéltárból mentem volna nyugdíjba.  De nem így alakult. Már egy-két éve a levéltárban dolgoztam, amikor az intézet igazgatója, Réti László, aki egy lelkes, de amatőr történész volt, fölvetett egy megírni való témát, amelyben neki nem volt ideje elmerülni. Egy cikket szeretett volna íratni az 1918–1919-es tanácsokról, én pedig egy hét gondolkozási időt kértem, hogy átnézzem az anyagot. Miután ez megtörtént, jeleztem Rétinek, hogy ez annyira ágas-bogas téma, hogy ennek egy egész könyvet kéne szentelni. Így is lett, noha sokáig tartott, amíg elkészült a Tanácsok Magyarországon, 1918–1919 című munkám, mert közben mindenfélék történtek velem is, és az országgal is.”