Csíksomlyó géniusza

„A szervezés enyhén szólva bírálható, a magyar soft power nem nagyon működött, hiszen nem sikerült az ügy mellé állítani olyan európai országokat, ahol szintén jogaikért küzdő kisebbségek élnek, mint például a baszkok, a németek, az oroszok és mások.

Csak érzékeltetésül: a balti államokban, Lengyelországban, Spanyolországban, Törökországban, Olaszországban, Franciaországban, Cipruson és másutt is vannak jelentős számú kisebbségek. Őket is meg kellett volna szólítani a siker érdekében, mert uniós léptékkel mérve, bármennyire erőteljes is a Kárpát-haza régió, ennek összefogása nem elég.

»A géniusz az ókorban egy férfi, egy régió vagy egy nép védőszelleme volt«

A siker azonban, ha részleges is, mégis roppant értékes, mert ez az első alkalom, hogy nem a mai Magyarországról indult el egy szellemi-lelki mozgalom, hanem az egyik elszakított részről. A nemzeti öntudatra ébredés, a szellemi-lelki egy­sé­gesülés diadala lett ez a félsiker, amit jó volna hinni, hogy beteljesül, és beindítja az unió gépezetét, de ha ezúttal ezt nem érjük el, akkor is örvendezzünk.

Mert nem az a legfőbb cél, hogy a végtelenül lassan, ezer csűrcsavarral működő uniós bürokráciát rávegyük egy számára nem kívánatos feladatra, a kisebbségek jogainak tényleges védelmére, ugyanis a baszk–spanyol ellentét kimenetele láttán mindnyájan tudhatjuk, hogy ennek az Európai Uniónak nincs sem ereje, sem bátorsága egy-egy kényes helyzet megoldásához.”