Értelmiségi ködevés a koronavírus idején

„Érthető, hogy a koronavírus miatti bezárkózás, illetve a komoly napi politikai témák természetszerű lekorlátozódása a járvány elleni védekezés ügyére számos közéleti gondolkodót vagy politikust arra sarkall, hogy a számára kedves kérdéseket újra leporolja, átgondolja és rendszerezze. Az ilyen fajta elmélkedések az értelmiségi ember kedvelt szórakozásai, és valóban talán egy kissé segítenek abban, hogy az ember gondolatait időnként eltereljék az igen lehangoló napi valóságtól. Ungár Péter és Bauer Tamás, valamint egy epizód erejéig Schiffer András vitáját mégsem tudtam igazán jó szívvel olvasni és ennek csak az egyik oka az, hogy a Jobbikról milyen abszurd állításokat sikerült megfogalmazniuk.

A mai politikai helyzet valóban szokatlan, hiszen egy olyan rendszerbe kényszeríti a magyar politikusokat, amely idegen attól, amelyben szocializálódtak. Mint Európa legtöbb országában, úgy hazánkban is a demokratikus politikai színtér hagyományosan többosztatú, az ideológiai lesarkításokon túlmutató és számos – egymással hol egyetértő, hol pedig egyet nem értő – párt versengéséből áll. Ezt a rendszert zúzta szét a Fidesz és hozott létre egy olyan politikai légkört, amelyben két tábor áll egymással szemben. Az egyik, aki támogatja az orbáni rezsimet, a másik pedig, amelyik nem. Igaz, hogy nem mi választottuk ezt a helyzetet, ám ettől még létezik és nekünk valamit kezdenünk kell vele.

Akkor is kezdenünk kell vele valamit, ha egyébként nyilvánvaló, hogy egy normálisan működő országban inkább riválisai volnánk egymásnak. Itt ugyanis most sokkal többről van szó, mint arról, hogy kávéházi debattőrökként politikai filozófiai és egyéb elméleti vitákkal szórakoztassuk egymást. Itt már nem arról van szó, hogy elméleti síkon mi a Jobbik, az LMP, a szocialisták vagy éppen a DK véleménye olyan elvont kérdésekről, amelyek rendezése nemhogy a magyar, de a nemzetközi politikum számára is a jövőbe vész.”