Egy felelős ember

„Szívemet melegség töltötte el, amikor meghallottam, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) a koronavírus miatt felfüggeszti a teljes ellenzéki összefogásért indított aláírásgyűjtést és az országjárást. Végre egy felelős ember, aki felismerte a világjárvány veszélyeit, egy önjelölt  virológus, aki egyéni, hatalmi vágyait hátrahagyva a köz javára tesz lépéseket.

Igaz, hogy a miniszterelnök, Orbán Viktor napokkal azelőtt operatív bizottságot hozott létre szakemberekből és az illetékes miniszterekből a koronavírus megfékezéséért, és megígérte, hogy hetente tájékoztatja a közvéleményt a fejleményekről. A vírus terjedésének megakadályozására hozott szigorú biztonsági intézkedések közé tartozik, hogy a március 15-ei központi ünnepségeket lemondták. De hát egy felelős ember, egykor „felelős miniszterelnök” nem maradhat adósa a társadalomnak, hogy ha a hatósági intézkedések után kullogva is, de ő is úgy érezte ki kell jelentenie, hogy nem szándékozik közösségbe menni fertőzni, esetleg fertőzést kapni.

Tapasztalatokból ismerjük Gyurcsány Ferenc és társai felelősségteljes magatartását még a szocialista, szabaddemokrata időkből. Az akkori felelős miniszterelnök 2008-ban  hatalmas, 20 milliárd eurós IMF-hitelkeretet kért és kapott, cserében korlátoznia kellett a bérek és a nyugdíjak kifizetését. Az Origo akkor úgy számolt, hogy az 5400 milliárd forintos hitelből, ha nem a pénzügyi szektorra, az államadósság törlesztésére és a forint védelmére kellett volna fordítani, a kínai nagy falhoz hasonló hosszúságú autópályát építhetnénk, vagy elvihetnénk a négyes metrót Szolnokig. De Gyurcsány Ferenc miniszterelnök rögvest nyilatkozott a Le Monde-nak, hogy ő mindössze 18 hónapért vállalt felelősséget. Amikor a magyar állam hosszú évek óta tartó túlköltekezéséről beszélt, ismét – az akkor már hat és fél éve kormányzástól távol lévő – a jobboldali ellenzék felelősségét emlegette. A balliberális ellenzékkel szimpatizáló legnagyobb nemzetközi hitelminősítők, a Moody’s és a Fitch Ratings ennek ellenére egyaránt lerontotta Magyarország adósosztályzatát, és ennek hatására a piaci szereplők ismét kockázatosabbnak ítélték meg a magyar államadósság finanszírozását. Lett is államcsőd belőle, amit IMF-hitellel sikerült lábon kihordani.

Talán sokan emlékeznek Gyurcsány, a nagy közgazdász emberekkel szolidáris televíziós megnyilvánulására, amikor azt magyarázta, hogy a világban gazdasági válság van és ez a lépés fájni fog. Nem kicsit, nagyon. Persze akkor is tudtuk, hogy a rablóprivatizációkban milliárdossá vált Gyurcsánynak ez nem fog fájni. A vezércsel mégsem itt rejlett, hanem abban, hogy a gazdasági csőd közelébe vitt országot, az adósságtörlesztést a 2010-es új kormányra hagyta.”