„Akkor kikből áll a csapat?
Helyeslem a társelnöki rendszert, lépjük meg a bevezetését, találjunk két jó politikust: egy férfit és egy nőt. Amennyiben Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan úgy dönt, hogy elindul a társelnöki posztért, én támogatni fogom őket.
Kunhalmi Ágnes a 2018-as választások alkalmával már volt az MSZP-Párbeszéd kampányarca. Más alkalmas jelöltet nem lát az MSZP tábláján?
Dehogynem. Tüttő Kata kiváló lenne, de megértem, hogy friss főpolgármester-helyettesként, Karácsony Gergely legszűkebb körének tagjaként a fővárosra koncentrál.
Mi a ráció a társelnöki rendszerben? Mitől lesz a két vezető együttes kedveltsége nagyobb, mintha simán összeadjuk a népszerűségüket?
És mi lenne, ha azt mondanám: együtt élünk ebben az országban nők és férfiak. És a nők tehetsége, joga, ambíciója pont ugyanolyan, mint a férfiaké. Mert nem elég a tartalom. Anélkül ugyan nem megy, de a ráció mellett szükség van érzelmekre is. Ha nem tűnünk szerethető közösségnek, akkor hiába a szakmai színvonal. A szerethetőség nélkül nincs meg a kormányképesség üzenete. Úgyhogy a médián átjövő, szerethető arcra és közös döntésekre van szükség. Ha ez kiegészül azzal az irányító – a nyilvánosság előtt kevésbé fontos – képességgel, amit a jelenlegi elnök megtestesít, nos az összességében hoz a pártnak.
Jól értem, hogy ez a mondat a pártelnök szelíd kritikája volt?
Nem, ez egy még hatékonyabban működő párt víziója volt. Egyébként meg nem kell félni az újítástól. Azon is lamentáltunk, hogy az előválasztást be merjük-e vezetni, most meg annyi gazdája van, hogy csuda. A legnagyobb rizikó az MSZP számára az, ha nem vállal rizikót.”