„Mostanra már a gazdaságilag fejlett államok is rájöttek, hogy a menstruációs szegénység náluk is valós probléma. Az Európai Unió tagállamainak felében a 10 százalékot nem haladja meg ezen termékek áfatartalma. Írország már több mint tíz éve adómentesnek nyilvánította ezeket a termékeket, Nagy-Britanniában és Cipruson csak 5 százalék az adó. November elején pedig a német parlament döntött úgy, hogy 2020-tól 19-ről 7 százalékra csökkenti a női higiéniai termékek adóját. A helyzet Európán kívül még biztatóbb: az adómentességet elsőként Kenya vezette be 2004-ben, azóta többek között Kanadában, Indiában, Malajziában, Ugandában, Ausztráliában és az USA számos államában törölték el a "tamponadót".
Sajnos ellenpéldaként hazánkat lehet megemlíteni, ahol kiemelkedően magas, világrekordot tartó 27 százalékos áfával büntetik a nőket. Igazságos ez? Egy olyan országban, ahol négy régió is az EU legszegényebb régiói közé tartozik, egészen biztosan nem. Pedig ennek a problémának a kezelése elsősorban állami feladat. Ezért fontosnak éreztem beadni azt a törvénymódosítást, amely törvényben biztosítaná, hogy a menstruációhoz kapcsolódó termékek a 27 százalékos áfakörből átkerüljenek az 5 százalékosba.
Őszintén megdöbbentem, mikor láttam, hogy a kormánypárti politikusok milyen érzéketlenséggel szavazták le a javaslatunkat. A költségvetésnek ez szinte semmi, de nők százezreinek életminőségének nagyon is számít egy ilyen gesztus. A helyzetet tisztázandó adtam be írásbeli kérdésemet Kásler miniszter úrhoz, arról érdeklődve, hogy a kormány mikor ismeri már el végre, hogy a menstruációs szegénység létező probléma Magyarországon, és mikor tesz lépéseket a megoldás érdekében.”