Évtizedek óta tudjuk, mit mond a tudomány, mégis évről évre sodródunk a katasztrófa felé.
„December 2-15. között rendezték Madridban az ENSZ maratonira nyúlt klímakonferenciáját (COP25), ahová a Párizsi megállapodást aláíró mintegy 195 ország küldöttsége érkezett. A megállapodás néhány részletszabályának tisztázása mellett a fő tét az volt, hogy az országok vállalásaikat közelítsék a 1,5 fokos célhoz (vagyis hogy az éghajlat melegedése az évszázad végére ne lépje túl – a tudomány által még biztonságosnak ítélt – 1,5 fokot). »Csalódott vagyok a COP25 eredményében« – sommázta António Guterres ENSZ főtitkár a végeredményt, és ezzel még nem mondott sokat. Sajnos a 14 tárgyalási nap után semmivel nem kerültünk közelebb a bolygónk, vagyis az azt benépesítő élőlények – köztük az emberiség – megmentéséhez. A konferencia minimum kudarcba fulladt; ha keményebben akarunk értékelni, akkor legalábbis megkérdőjeleződött az ENSZ égisze alatti folyamat értelme.
»Még nincs meg a konszenzus az ambíció olyan szintű emeléséről, amire szükség lenne… Az új generációk többet várnak tőlünk« – ezekkel a szavakkal bocsátotta útjukra a delegáltakat Carolina Schmidt, a COP25-öt levezénylő chilei miniszterasszony. »A kormányoknak alapjaiban újra kell gondolniuk ezt az egészet, mert ami itt történt, az elfogadhatatlan« – értékelte Jennifer Morgan, a Greenpeace International igazgatója a eredményt. És valóban. A tárgyalások eredményét akkor lehetne kudarcnak tekinteni, ha lett volna valódi szándék a megállapodásra, csak végül valamiért az mégsem sikerült. Ehhez képest inkább azt lehet érezni: az országok csak a saját érdekeik mentén mozognak, sőt, egyeseknek kifejezetten a szabotálás volt a célja.
Mi másként lehetne azt értékelni, hogy pl. az Egyesült Államok, még úgy is, hogy jövőre ki kíván lépni a Párizsi Megállapodásból, folyamatosan akadályozta a szegény és a klímaváltozás miatt már károsodott országoknak fizetendő kompenzációról szóló tárgyalásokat? Vagy hogy Brazília a végsőkig ellenezte, hogy a COP25 záródokumentumában megemlítsék az IPCC földhasználatról szóló tudományos jelentését, ami – egyebek mellett – megfogalmazza azt az amúgy nyilvánvaló alapvetést, hogy a társadalom és a gazdaság nem tud létezni a talaj és az ökoszisztémák által biztosított szolgáltatások és erőforrások nélkül?”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Újabb szakértők bevonásával fog folytatódni a munka, erről született megállapodás a világszervezet terrorizmus elleni küzdelemért felelős főtitkárhelyettesével.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A GDP már nem elég a fenntarthatóság és az emberi jóllét mérésére – állítja Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés volt elnöke. Egy új magyar mutatószám, amelyet a Makronóm Intézet is jegyez, radikálisan új perspektívát hozhat a globális gazdasági és fenntarthatósági folyamatok mérésébe, mert a társadalmi egyenlőtlenségek, a természeti erőforrások és a humán tőke helyzetét is elemzi. A módszertan már az ENSZ figyelmét is felkeltette.
Egy fiatal felvidéki jogász Genfben azt is a világ szemébe mondta, mit kíván a magyar nemzet a Kárpát-medencében.
Egy kutatás bizonyítja, hogy a hazai média által gyakran emlegetett uniós tagállam munkaerő-piaci helyzete sem ad okot büszkeségre.
A modernitás nagy ideológiái – liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus – mára érvényüket vesztették.
