Emlékszem, 1986-ban, a szovjetek elleni 0-6 másnapján elindultam iskolába, szokás szerint megvettem a Népsportot, és reménykedtem benne, hogy más eredmény lesz a címlapon. Aztán nem mentem suliba. Csak ültem egy padon és néztem magam elé. Azóta nem tud letaglózni, ha elbukunk egy selejtezőt. Ott kicsit eltört bennem valami, hiszen akkor valóban nem önámításnak tűnt, hogy végre jó eredményt érhetünk el egy világversenyen.
Azóta viszont minden alkalommal ugyanaz a forgatókönyv. Ha esetleg jön egy bravúr – mint ebben a sorozatban a horvátok ellen Budapesten –, akkor elszabadulnak az álmok. Szoboszlait már a Juventusban látjuk, ahogyan Cristiano Ronaldóval pacsizik a gólja után; elhisszük, hogy Dzsudzsák ugyanúgy bevarrja a szabadrúgásokat, mint évekkel ezelőtt; és addig matekozunk, míg kijön a sima továbbjutás.
Aztán szokás szerint felébredünk,
ránézünk a végeredményre és azt látjuk, amúgy a helyünkön vagyunk, nincs itt semmiféle átok.
Persze a szurkoló álmodni akar, nincs más dolga. Dolga a magyar labdarúgás utánpótlásában dolgozóknak van.
Mert ebből a szempontból ijesztő az amit, a meccs kapcsán Sigér Dávid, a Ferencváros középpályása mondott a rádióban. Azt ecsetelte ugyanis, hogy amíg a hazai bajnokikon 90 perc alatt egy erőteljes sprintre van szükség, úgy az Európa Ligában hússzor kell úgy rohannia, hogy kiköpi a tüdejét. Még azt is hozzátette, a mostani sérülése is azért jöhetett, mert sok volt a szervezetének a többfrontos terhelés.
És itt van a lényeg.
Még most sem teszik bele az elegendő tudást és munkát a magyar labdarúgásba.
Lásd még az U17-es válogatottat, amelynél erőnléti gondok akadtak a meccsek hajrájában a világbajnokságon.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én még nem láttam magyar vízilabdást, aki arra panaszkodott volna, hogy baj van a csapat erőnlétével. Még nem láttam olyan magyar úszót, aki a vízből kijövet azt mondta volna, nem tett meg mindent és az edzéseket is ellazsálta gyerekként. És nem láttam még olyan kajakost vagy kenust sem, akinél nem volt alap, hogy tizenéves korától meghal a vízen a győzelemért. Mert megkövetelték tőle.
Pont Sigér említette azt is, hogy az Európa Ligában megtapasztalta, az Espanyol játékosai tökéletesen kezelik a labdát, gyorsak, villámgyorsan döntenek, az erőnlétük pedig elsőrangú. Mert megkapták az alapokat.