„Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne legjobban szemléltetni azt, hogy mit gondolnának '56 hősei, vértanúi a mai Magyarországról? És hogyan lehetne szemléltetni azt az ordító ellentmondást aközött, amiért ezek az emberek az életüket áldozták és aközött a politikai rendszer között, ami mára kialakult? Mert kiköpnének, sőt, talán káromkodnának is, ha a mai fideszes, brüsszelezős, migránsozós »ünnepi« szónoklatokat hallgatnák.
Ez a szerény, 750 ezres táska két okból is jelképezi mindazt, ami ellen küzdöttek. Jelképezi a népet és a többség mély szegénységét semmibe vevő, az összeharácsolt pénzen magának minden luxust megengedő, végletekig KÉPMUTATÓ hatalmat. És az, hogy a kormány propagandagépezete mélyen hallgat Borkai ügyeiről – ez a táska sem fog sehol megjelenni pl. a köztévében és az Origón sem – jelképezi a rohamosan visszaszorított szabad sajtót és a szemérmetlen, gyalázatos kormánypropagandát is.
Tisztelet 1956 hőseinek. Az emlékük ugyanazt üzeni, mint amit ez a nyavalyás táska: nagyon sok dolgunk van. A vértanúk emléke arra kötelez, hogy ezt elvégezzük.
Október 23. számomra mindig a vidámságot is jelenti – szüleim mindig úgy emlékeznek gyermekkorukból azokra a napokra, mint amikor nagyon sok néni és bácsi hirtelen felszabadult, jókedvű lett. Az ellenzéknek most szerencsére van oka ünneplésre is. De nem felejthetjük, hogy a hősök feladatot hagytak még.”