Erdő, erdő, kerek erdő

„Nagyjából lecsengőben van az Amazonas menti erdőtüzek kérdése. A celebek már felajánlották magukat és kisebb összegeiket, a fundraiserek nagyjából felélték a közösségi adományokat, lelepleződtek a hamis fotók, és ráadásul kiderült: az Amazonas menti őserdő nem is annyira a Föld tüdeje, mint azt ősidők óta szajkózták.

Az egész felhajtás úgy volt beállítva, mintha Bolsonaro brazil elnök nemcsak személyesen lenne felelős az erőtüzekért – amelyek egyébként minden évben természetes jelenségként is fellobbannak – hanem, mintha a gonosz konzervatívja (Orbán barátja!) direkte élvezné a tapírok, jaguárok és anakondák halálsikolyait. Persze, hogy-hogy nem, de kiderült, hogy nemcsak Brazíliában, hanem Bolíviában is ég az erdő, pedig ott egy darab Bolsonaro nincs, sőt, inkább haladó figurák vezetik az országot.

Ami ennél sokkal izgalmasabb, hogy az erdőkkel kapcsolatos bajokért nem kell ám átszelni az Atlanti-óceánt, még akkor se, ha valakit Grétának hívnak, és alig hatmillió eurós versenyvitorlást kap kölcsön. Meg hatvanfős stábot. Egyszóval, errefelé, Közép-Európában is van gond, ha nem is olyan, mint a trendi híradásokban. A probléma vázolásához vissza kell ugranunk az időben majdnem 100 évet, és először is a folyók helyzetét kell szemügyre vennünk. Ha nem is egy Amazonas, de azért elég jelentős vizekről van szó.

A trianoni békeszerződés ugyanis a Kárpát-medence közepén meghagyott Magyarországot megfosztotta erdőitől, és folyói egy részének forrásvidékétől. A Maros, a Tisza, a Kőrös, a Bodrog, a Hernád, az Ipoly – hogy csak a legnagyobbak említsük. Más vizeink felett pedig az új államok gyakorolhattak szuverenitást. Ennek lett az áldozata a Duna, amikor is trianont néhány faluval súlyosbító párizsi béke a nagy folyót néhány kilométeren teljesen Csehszlovákiához sorolta. Szlovákia pedig, élve a lehetőséggel egyszerűen elterelte a Dunát és a súlyosan környezetromboló bősi vízerőművet azóta is egyik nagy nemzeti eredményének tekinti. A horvátok ugyanilyen terveket szőttek a Dráva folyó mentén, hála Istennek ez egyelőre még nem valósult meg. A folyók azóta is kiszolgáltatottá teszik Magyarországot: ilyen volt idén a Tiszán Kiskörénél felhalmozódott ukrán-román szeméthalom, vagy a 2005-ös habzó Rába, amelybe az osztrák bőrgyárak engedték bele a szennyeződést. Vagy beugorhat akár a tiszai halpusztulás, a román hatóságok bűnös és cinikus – kis szójátékkal élve: ciános – közönye mellett.

És hogy jönnek ide az erdők? Nagyon egyszerűen. A Kárpátokból eredő folyóink minősége és vízhozama függ ugyanis attól, hogy a hegyekben fekvő erdőkkel mi a helyzet. Vagyis: milyen a folyóink vízgyűjtő területe. Márpedig a haladó sajtó kedvenceinél, Ukrajnában (Kárpátalján) és Romániában (elsősorban Székelyföldön) nem nagyon kímélik az erdőket. Rosszabb ez, mint akárhány erdőtűz. Szemben a műanyaggá gyúrt brazil szappanoperával, ez tényleg érint minket. Nemcsak határon túli testvéreinket – mint a 2006-os nagy székelyföldi árvíz esetében – hanem sokkal inkább a trianoni Magyarország területét és az itt élőket. Idehaza is nem egy árvizet okoztak a Keleti-Kárpátokban folyó tarvágások. A legemlékezetesebb kétségtelenül a 2001-es nagy beregi áradás volt, de ez azóta is jóformán minden évben fenyegető veszély. Hogy nem történik nagyobb baj, az a magyar árvízvédelemnek köszönhető és nem a két szomszédos állam felelős erdőgazdálkodásának.”