A csillagos szavak jönnek

„1. A C*ca C*la készített egy plakátsorozatot, amely m*leg párokkal népszerűsítette a #loveislove kampányt és természetesen saját magát.
2. B*ld*g István f**eszes képviselő Fa**b**k-oldalán kifakadt a reklámok ellen, és bojkottot hirdetett az üdítőital-gyártó cég ellen. 
3. Többen a cég védelmére keltek, vagy – mint én – gúnyolódni kezdtek a boldogtalan képviselőn. Én még a **** szót is használtam mint B***og I**ván ki nem mondott félelmének tárgyát.
4. A C**a C**a leszedte a plakátokat.
5. B*****g I***án f***szes képviselő vígan t*nyészik tovább a F***bookon.
6. Én kaptam egy harmincnapos letiltást, amelyből fárasztó és helyenként mulatságos levelezést követően lett öt.

A probléma ennek ellenére nem egyszerű. Fenntartom, amit korábban írtam: a F******knak magáncégként joga van meghatározni, hogy mit enged meg a felületén, ugyanakkor kvázi monopolhelyzetű vállalatként egyértelmű és semleges szabályokat kell alkotnia, és nem szelektálhat szimpátia vagy más erősen szubjektív szempont alapján. (Itt jelzem, hogy a tényállítás NEM szubjektív kategória.) Azt is megértem – csak nem fogadom el –, hogy esztétikai, filológiai, szemantikai részleg híján szavak üldözésébe kezdenek. Csakhogy ezen a píszí, safe space nyelven Esterházy és Ginsberg, Flaubert és Petri, továbbá Swift, Shakespeare, Molière és Petőfi nem tudna írni. Az sem megoldás, amelyet egyesek hirdetnek, hogy akkor az állam szabályozzon, ugyanis egy bíró pontosan ugyanilyen h*lye tud lenni. Nem a feljelentő ny*las h*zm*st*r találkozása az algoritmussal a boncasztalon történik, hanem az van, hogy a szavak tabusításával végül mindig a szabadság ellenségei, a tabuk, korlátok, kerítések és regulák pártolói járnak jól.”