„Nyilvánvalóan minden olyan cselekedet, amely csökkenti az ökológiai lábnyomunkat, így a műanyag elhagyása is hasznos a klímakatasztrófa elkerülése érdekében. De az egyéni döntések nem elegendőek, ha a nemzetállamokat, és a nagy szennyező cégeket nem szorítjuk rá arra, hogy változtassanak a működésükön, és felkészüljenek a környezeti változásra, illetve annak megelőzésére, akkor az egyéni cselekvés nem sokat ér.
Műanyagmenetes július van. Celebek, újságírók sőt, még politikusok is posztolnak arról, hogy ők ebben a hónapban nem fognak műanyagot használni. Nem mondanám ezt teljesen haszontalannak, önmagunk tudatosítása, a probléma felismerése és az egyéni cselekvés egy út része, enélkül nehéz eljutni a kollektív cselekvésig. De a helyzet mégis az, hogy a környezetszennyezés, akárcsak a klímaválság egyéni cselekvéssel nem oldható meg.
A műanyag termelése ugyanis annak a kapitalista rendszernek a része, amiben élünk, például az a marketingkoncepció, amellyel a cégek eladják nekünk a termékeiket, borzasztó szennyező, plusz doboz, kis doboz, papír belső csomagolás, festék, ilyen-olyan nünükék, amiktől kelendőbbek lesznek az áruk. A mi fejünkben is az él, hogy minél szebb egy csomagolás, annál jobb lehet az áru, és a cégek is erre játszanak rá. Ez ennek a fogyasztói kapitalizmusnak a terméke, amelyben élünk, és ez például brutálisan megnöveli a műanyag- és egyéb szennyezést, amely aztán hozzájárul a klímakatasztrófa felgyorsulásához.”