Panelország – Kádár után V.

2019. július 06. 08:01

Panel. Sokak által lesajnált, sokak által dicsőített háztípus. Virágkorában megváltás volt a lakhatási válsággal küszködő magyar településeknek, a jelenben inkább egy szeretve utált nyűg, míg a jövőben egy hatalmas probléma forrása lesz. Mégis, amíg milliók laknak bennük, addig Kádár szelleme élni fog. Velünk, bennünk.

2019. július 06. 08:01
Jerez Julio
Mandiner

A Mandiner szerzőinek cikksorozata Kádár János halálának 30. évfordulóján

***

Harminc éve, hogy Kádár János, Magyarország második világháború utáni történelmének egyik meghatározó alakja örökre lehunyta a szemét. Vele kapcsolatban sok hibás lépést azonosított az utókor, leginkább politikai és társadalmi értelemben. Ami azonban viszonylag semleges megítélésű vele kapcsolatban, azok az óriási lakáshiány felszámolására tett kísérletei.

Mert kísérlet volt, egy soha be nem fejeződő: nagy népességrobbanás kezdődött a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Ratkó-korszak népesedési politikájának köszönhetően, így az a lakásállomány, aminek a bővítése a második világháború utáni évtizedekben az iparosítás miatt háttérbe szorult, már képtelen volt biztosítani mindenki számára a megfelelőéletteret.

Ezért aztán előbb keleti (szovjet), később nyugati licenc alapján olyan előgyártott elemek készültek a hetvenes évek közepére jelentős számúvá terebélyesedett házgyárakban, amelyek összerakva, egymásra építve

millióknak adtak otthont, több mint 780 ezer panellakásban.

Azonban hiába a nagy mennyiség, a kísérlet sosem fejeződött be.

A közkeletű hiedelemmel ellentétbena Kádár-kockának hívott lakóház nem a Kádár-korszak szülötte, az már korábban is jelen volt.Magyarországon így hiába nevezi anépnyelv őket kádárinak, ez a jelző a legteljesebben a panelházakra érvényes.

Jelenleg a lakosság ötöde (e szerző is) ilyen házgyári körülmények között él. Ezek a körülmények azonban – hála a több éves tervek sietős megvalósításainak – a betonkaptároknak is nevezett épületekbenkorántsem nevezhetők ideálisnak. Sőt, sokaknál az igénytelenség szinonimája is lett. Nem véletlenül az ott lakókra is:

a „panelproli” kifejezés egyszerre akkurátus és túlzó.

Akkurátus, mert tényleg megvan az ott élőkben egy olyan mentalitás, ami nem a téglaépületekben vagy a kertes házakban élők sajátja: az egymástól való elidegenedés.

Ennek többféle formája ismert:amikor csak a lakásajtók csapkodásából tudjuk jóformán, hogy a folyóson még mások is élnek;vagy az, hogyegy házban élünk, de évekig nem találkozunk, ezért példáulhat év után döbbenünk rá, hogy ott élt valaki; vagy amikor beszállunk a liftbe, és csöndben tesszük meg az utat a több emelet mélységbe (magasságba).

De hogy pozitívat is írjak: akik a 8. emelet felett laknakés nincs előttükmásik panelház,azok számára pazar kilátás nyílhat Budapestre, a Duna-partra, a budai hegyekre. Nagy kérdés azonban, hogy ha örökségről kell beszélnünk, mi számít jobban? Az, hogy pazar a panoráma; vagy az, hogy közelkétmillió honfitársunk többsége számára a közösséghez való tartozásabban merül ki, hogy hallja egymás wc-jének lehúzását? Szerintem utóbbi.

Számomra ez a 21. században is élő kádári örökség. És amíg velünk lesznek a panelek, addig ez az örökség is velünk marad.

Összesen 66 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sztd
2019. július 08. 15:59
Én egy 1927-ben épült körfolyosós házban élek ami ezek szerint a velünk élő Horthy-kor. ;) A panelekkel egyébként nem a technológia a probléma, hanem a tervezés és a kivitelezős minősége. Kiváló minőségű szerkezeteket is készítenek ma is panelből, csak ma éppen készház-technológiának hívják.
CharlieBrown
2019. július 07. 11:09
A panel tökéletes volt a társadalom alapegységének, a családnak a szétbomlasztására is. Nem csak helyhiány miatt vannak apró szobácskák. Egy családi közös ebéd pl kivitelezhetetlen. Ha nem ülnek össze, nem is beszélgetnek annyit. Nem "szervezkednek". Lazul a kapocs, lazul az összetartás. Egyre kevesebbet tudnak egymásról családon belül is. Jól előkészítette a terepet a liberalizmus családbomlasztó fertőjének. Nemhiába, mindkét rendszert a libsi Orbán nagy kedvencei, a zsidók találták ki és működtetik.
tevevanegypupu
2019. július 07. 09:15
A panelházak körül valóságos parkerdők nőttek fel..és összkomfortosak a lakások, jó, hogy a lépcsőházak sok helyen rémesek..Aki azt hiszi,hogy pprolik laknak bennük az téved. Nem csak azok, nagyon sok értelmiségi él panelben, semmi bajuknemlesz tőle. De inkább a falu miatt kellene aggódni..annak a képét, sajátosságait, stílusát úgy tönkretették, hogy soha többet nem beszélhetünk magyar faluról..Panellakótelepek mindenhol vannak..de a nyugati országokban megőrizték az országra jellemző stílusu házakat.Nálunk lerombolták,tönkretették és nemcsak a Kádár korszakban. Most is..sőt,pláne most..Iszonyú formák, színek..és kertek. Mert nem illenek a magyar vidékhez. Ez itt nem a trópusok,nem Dél-Európa..és rengeteg "magyar virág" van amit elfelejtettek..vagy egyszerűnek ítélnek..Nagy kár.
annamanna
2019. július 06. 23:52
A magyar lakásállomány a Horthy-korban került katasztrofális helyzetbe, konkrétan Trianon (és a rengeteg átköltöző) miatt. "a Trianon utáni, százezreket tömegszállásokra kényszerítő lakhatási válságból az építészek már az 1920-as évek végén megpróbáltak kitörni. Az egykori Bauhaus-diák Molnár Farkas 1928-ban a racionális építkezésről írt cikkében a tömegek számára tervezett, német mintára épített lakótelepeket, a kislakások standardizálását sürgette. Padányi Gulyás Jenő ugyanebben az évben Az építész szerepe a kislakásépítő mozgalomban című tanulmányában arról értekezik, hogy a szociális kislakás ideája szerte Európában terítéken van, nemcsak Magyarországon, ahol az elcsatolt területekről menekültek otthontalansága miatt lakásínség alakult ki." "„Így aztán nem csodálkozhatunk azon az adaton sem, hogy még a városi lakásoknak is csak 19 százaléka rendelkezett fürdőszobával” – fogalmaz a néprajzkutató. A polgári középosztály nagyobbik része kispolgári körülmények között, tehát egy-két szobás lakásban élt, az általános elszegényedés miatt egyre kevésbé engedhette meg magának a háború előtti időszak háromszobás polgári lakását. „A vesztes háború, a történeti Magyarország szétdarabolása s ennek következményei elszegényítették a középosztályt. A 20-as évek közepéig tartó infláció a valamikor irigyelt havi fixet és a viszonylag magas fizetést olvasztotta el.” Sedlmayr szerint a tanácsadó könyvek szerzői szinte mindig bérlakásokat említenek, és az általuk megfelelőnek tartott lakás bére a jövedelem körülbelül egyharmadát teheti ki. A szükséges méretet és szobaszámot illetően óvatosak, tudva, hogy a korszak súlyos lakáshelyzete a városi polgári családok tömegeit kényszeríti az igényeiket messze meg sem közelítő otthon használatára." https://qubit.hu/2019/04/01/a-noi-szobatol-a-zsurkocsi-vendegsegig-igy-szuletett-a-modern-haztartas-magyarorszagon
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!