Harminc éve szabadon

„Aki a rendszerváltoztatás pillanatában született, az ma már harmincéves, aki akkor nyugdíjas volt, ma már nagy valószínűséggel nem él. Egyre távolabbinak tűnik a »csodák éve«, évről évre kevesebben vannak azok, akiknek saját emlékeik vannak ezekről az eseményekről. Miután 1994. március 31-én Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, 1997. július 8-án a NATO tagjai közé hívta Magyarországot, 2004. május 1-jén Magyarország – kilenc társult országgal együtt – csatlakozott az unióhoz, majd 2007. december 21-én – tizenkét társult országgal együtt – csatlakozott a schengeni övezethez, az én generációm tagjainak már hétköznapivá, természetessé vált a harminc éve kivívott szabadság érzése. Bele sem gondolnak abba, hogy mindezért elődeik komoly küzdelmeket folytattak.

Ebből fakadóan rendkívül fontos, hogy a mai tizen- és huszonéves korosztály a lehető legtöbb információhoz jusson a rendszerváltoztatásról és a kommunista diktatúra kegyetlenségeiről. Ez az oktatási rendszer mellett közös felelősségünk is, hiszen csak így őrizhetjük meg identitásunkat, erősíthetjük nemzeti büszkeségünket. Világossá kell tenni, hogy a kommunista rendszerek nem maguktól omlottak össze, hanem a szabadságra vágyó polgárok milliói döntötték meg őket, az ő bátorságuk és az ő elszántságuk kényszerítette meghátrálásra az akkorra már végleg elbizonytalanodott kommunista vezetőket. Ennek segítségével lehet elérni azt, hogy a felmenő nemzedék is hasonlóan elszánt legyen, krízishelyzetekben összetartson és a nemzeti érdekek mentén közösen harcoljon az igazáért.

Mindez kiemelten fontos, mert bár a Szovjetunió összeomlott, az elmúlt harminc évben sikerült stabilizálni demokratikus berendezkedésünket, de az Európai Egyesült Államok vízióját dédelgető politikusok továbbra is valami hasonló diktatórikus rendszert akarnak létrehozni Európában.

Magyarország és a kommunizmus gyalázatos fél évszázadát átélő kelet-közép-európai országok ellenállnak, ami annak köszönhető, hogy az itt élő emberek többsége még jól emlékszik arra, milyen is volt az, amikor nem hazánkban döntöttek Magyarország sorsáról. Ahhoz, hogy ez a természetes védekezőmechanizmus, a nemzetet fenntartó immunrendszer ne tűnjön el az elkövetkezendő évtizedekben, a mai fiataloknak is át kell adni azokat az ismereteket és érzéseket, ami a harminc év feletti korosztálynak természetes a rendszerváltoztatással összefüggésben. Olyan erőssé kell tenni ezt a tudást, mint ha ők is átélték volna azokat az eseményeket.”