Élesített alkonykapcsolók

„Európában a pártpolitizálás sajnálatos módon a társadalmi és gazdasági érdekek fölé kerekedett.

Veszélyes korszakot élünk, hiszen ez olyan hibás felfogás, amely az országokat veszélybe sodorhatja. Ezért is mondhatjuk, hogy a politikai elit a történelem tanulságaiból nem képes tanulni. Kevés olyan pártpolitikust találunk, aki józanul gondolkodva egyéni ambícióit a képviselt polgárok érdekei mögé tudja sorolni. Nem nehéz felismerni, hogy a civilek a gazdaság erősödésében és az életszínvonal dinamikus emelkedésében látják jövőjüket. Nap mint nap láthattuk, hogy a baloldali pártok által állított kormányok politikai szövetségeseikre támaszkodva a hatalom megtartásáért képesek voltak elvtelen gazdasági egyezségeket kötni. A pártpolitikai meghunyászkodás, a kényszerű gazdasági megállapodások a képviselt ország polgárai teljesítményének leértékelődését eredményezik nemzetközi szinten.

Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország mint nagyhatalom folyamatos küzdelmet folytat szövetségi rendszere térhódításáért. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia rádöbbent, hogy a világban már nem tölthet be vezető politikai szerepet. A nagyhatalmak étvágya azonban nem csökken, igényt tartanak a folyamatos terjeszkedésre.

Az európai parlamenti választások egy elavult intézményrendszer és az ahhoz kapcsolódó zavaros ideológiák reformját indukálják. Európa soha nem lehet egy szuperállam. Erőssége a nemzetek önállóságában rejlik, amely garancia az egyenrangúságra. A volt gyarmatosító országok víziója, miszerint vezetésükkel egy birodalmat építhetnek fel, alapjaiban káros. A pozíciójukban meggyengült volt gyarmatosítók soha nem juthatnak odáig, hogy egy szuperállam grémiumában kéz a kézben elvegyék a nemzetek szuverenitását, majd ismét nagyhatalomként tűnjenek fel. Kísértetiesen bukkan fel elképzeléseikben a nácizmus és a bolsevizmus elaggott ideológiája és az egypártrendszer uralmának visszasírása.

A zsidó-keresztény lakosság kicserélése újkori muszlim rabszolgákra, nem az európai őslakosság kívánsága. Az államok szuverenitását nem lehet kötelező kvótákkal, jogállamiságukat megkérdőjelező szankciókkal csorbítani. Az unió intézményrendszerének egyes vezetői visszaéltek beosztásukkal, ezért utólagosan nem elkerülhető politikai felelősségre vonásuk. Az Európai Parlamentben és a bizottságban a balliberális képviselők a lobbisták foglyaivá váltak, folyamatosan alkalmazták a kettős mércét, politikai részrehajlásuk felveti a korrupció gyanúját. Ennél súlyosabb magatartás volt a gazdasági migránsok meghívása, az NGO-k és az embercsempészek kezére adása, amelynek eredménye a Földközi-tenger temetővé változtatása. E tekintetben akár a büntetőjogi felelősség is felvethető.

Házunk táját is érdemes górcső alá venni. A magyarok és más nemzetek folyamatosan áhítoznak az úgynevezett nagy ember iránt, aki a későbbiekben beírhatja nevét történelmükbe. Egy ilyen ember vezetésével egy ország megélheti gazdasági fénykorát.”