„Az Európai Néppárt nem más, mint az EU elődeit megalakító nagytőkések, iparosok és bankházak szövetségeseinek nemzetközi fóruma.
Az volt, és az is maradt. Lehet itt hirtelen „alapértékekről” és a „jogállamról” beszélni a kampányban, de a Néppárt ma sem képvisel más érdekeket és értékeket, mint legfontosabb atyái: az 1948-as, olasz választásokat a CIA pszichológiai- és propagandahadjáratának segítségével megnyerő Alcide de Gasperi kereszténydemokratái, a francia IV. Köztársaságot gyakorlatilag önkényes hatalomátvétellel 1958 májusában elnöki, V. Köztársasággá formáló Charles De Gaulle, és utódaik: Giulio Andreotti olasz miniszterelnök vagy Georges Pompidou a francia elnök.
Hogy az EU-s állampolgárokat deportáló Nicolas Sarkozyt vagy a nemzeti tragédiaállandó jelzővel felruházott Silvio Berlusconit már ne is említsük…
Orbán Viktor és a Fidesz pedig mára semmi más, mint gazdaságilag ezeknek az erőknek, és főleg a Németországot továbbra is, bár csökkenő többséggel vezető CDU/CSU kereszténydemokrata pártszövetségnek a politikai kliense. Akit a német tőke autó- fém- és szolgáltatóipari, nagyarányú magyarországi befektetései egy sarokba zárnak az Európai Néppárttal – még akkor is, ha politikai retorikájuk nyilvánvalóan inkább hasonlít a feltörekvő európai szélsőjobbhoz.”