Beismerő vallomások

„Érdekes lehetett volna meghallgatni a Miniszterelnökséget vezető miniszter berlini, majd bécsi magyarázkodásait. Persze, tudjuk, magyar ember – különösen a hatalomé – nem tartozik számadással senkinek, legfőképpen pedig a bevándorlást pártoló erőknek nem.

Azért egy pillanatig képzeljük el, mit mondhatott volna egészen őszintén a miniszter német és osztrák partnereinek. Ne tessék izgulni – kezdhette (volna) –, ez az egész nem önök ellen szól. Jó, az igaz, nem szeretjük az Európai Bizottság elnökét, főleg azóta, hogy viccesen megpofozgatta Orbán Viktort. De nem ez a legnagyobb bajunk vele, hanem az, hogy Soros György kottájából játszik. Ám emiatt még nem ölnénk nagyon sok pénzt a propagandába. Hanem hát valahogy meg kell győzni a buta, apolitikus magyarokat, hogy májusban is ránk szavazzanak.

Nem tudni, ha valami ilyesmi elhangzott (netán) Berlinben és Bécsben, a hallgatóság megnyugodott-e. 

Hiszen bizonyára a szövetségesek is értesülnek arról, miket mondanak Orbán Viktor legjobb papagájai, ha Brüsszelről és a migrációról van szó. 

Koncentráljunk csak egyetlen – ám annál lényegesebb – momentumra, a beismerés kérdésére. Az Európai Bizottság ugyanis nem hagyja magát és tételesen igyekszik cáfolni az újabb kampány állításait. A magyar nyilatkozókat azonban ez hidegen hagyja. Sőt, bármivel jönnek is elő, szerintük az mindig a magyar tételek igazságát erősíti.

És bíznak benne, hogy végül kimagyarázzák magukat.”