Karácsony Gergely, a buborék vezére

„Jól gondoskodott saját magáról a balliberális oldal a közelmúltban lebonyolított előválasztással, hiszen láthatóan ez jelenti most számukra a mindent. Ez az új Hódmezővásárhely, amely reményt ad, biztos pontot a bizonytalanság tengerén, a támogatásra érdemes vezető illúzióját, és persze leginkább témát, amelyről beszélni lehet, hosszasan tologatva egymás elé a babakék és a rózsaszín felhőket a panelbeszélgetések asztalainál.

A Republikon Intézet már a tavalyi országgyűlési választások előtt nagy sikerű rendezvénysorozattal vétette észre magát Kire szavazzanak a liberálisok címmel. A jelekből arra következtetünk, hogy ők is érzik a saját részüket a balliberálisok ezt követő fényes választási szereplésében, hiszen ismét belevágtak a munkába, és külön kiskonferenciát rendeztek Előválasztás után, előválasztás előtt? címmel. Így, kérdőjellel, és az óvatoskodás bizony nem alaptalan, hiszen ha ellenzéki szervezésről van szó, ott semmi sem biztos.

Az előválasztás legnagyobb haszna, hogy a balliberális buborékon belül intézményesítette a fidesznélküliséget, és az érintettek láthatóan felszabadultan reagálnak erre, könnyedén az ajtón kívül felejtve a valóságot. Mint amikor egy nehéz nap végén elvonulunk megnézni egy lazító Bud Spencer & Terence Hill filmet. Csak ritkán bukkan fel egy-egy józanabb hang ezekben a körökben, de a közönségben látható makacs arcokat elnézve nem valószínű, hogy ezek a józan hangok mélyebben fel tudnának szántani legkésőbb a Kádár-rendszerben kiérlelt világnézeti és stratégiai meggyőződéseket.”