„Ha nem titkoltak el valami fontosat a nyilvánosság elől mindabból, ami a zárt ajtók mögött zajlott, akkor rögzíthetjük, hogy a Jobbik rendkívüli kongresszusán nem történt semmi rendkívüli.
A Jobbik közben igyekszik átpozicionálni magát az ellenzéki térfélen. A kongresszusról tartott beszámolójában Szilágyi György szóvivő azt fejtegette, hogy szoros együttműködés leginkább az LMP-vel képzelhető el, ám – és most ide tesszük a hangsúlyt – ügyek mentén a többi ellenzéki párttal is készek együttműködni.
A Jobbikot – a gyomorforgató cigányozás, zsidózás és buzizás mellett – a Gyurcsány-kormány elleni gyűlölet emelte középerős párttá. Az újabban öles léptekkel néppártosodó Jobbiknak saját, amúgy átalakulóban lévő táborát is presszionálnia kell arra, hogy megbarátkozzon az egykori ellenségek társaságával. A meggyőzés nem megoldhatatlan feladat. Hisz a fideszes hatalom módszereit látva semmi túlzás nincs abban, hogy a párt a túlélésért küzd.”