Bátorságról és más egyebekről

2019. február 08. 17:38

Ami az ördögé, azt oda kell neki adnunk.

2019. február 08. 17:38
Bősz Anett
Facebook

„Alex Zanardinak kevesebb mint 2 liter vére maradt egy 2001-es baleset után. Egy berlini traumatológián küzdöttek meg az életéért. Hátborzongató, hogy az egykori Forma 1-es pilóta épp egy autóverseny-pályán váltotta valóra álmát: paralimpiai bajnok lett, legelőször alig több mint egy évtizeddel a balesete után. Kerekes székeit maga tervezi. Legutóbb több mint ötvenévesen állt a világ tetején – Rióban. Azt mondta: »olyan, mintha az egész életem egy folyamatos megtiszteltetés lenne«. Itt másfél évtizeddel jártunk a balesete után, amelyben annyi sérülést szerzett, hogy a NASA emberi élettel összeegyeztethető sérülés-vizsgálata alapján halottnak kellett volna lennie.

Az európai liberálisok legutóbbi tanácsülésén, Sir Graham Watson, a tőle megszokott, tündéri mosollyal vett át egy kitüntetést. Tavaly a rák kis híján felfalta a szervezetét. Sokan már le is mondtak róla. Az egyik kritikus ponton, odahívta a feleségét a kórházi ágyához, és azt mondta neki: »ha velem valami szörnyűség történne, írj fel a Torykhoz! Inkább egy konzervatív haljon meg, mint egy liberális«. Ugyanő volt az is, aki a Brexit Igen-kampányának arcaként szállt harcba a szigetország EU-tagságát megmentendő, a népszavazás eredményét követően pedig a választókörzetében, Gibraltáron »vigasztalódott«. Ez annak fényében, hogy a brit és a spanyol vezetés közti konfliktus éppen akkor hágott tetőfokára a sziget fennhatóságát és a tagállami jogosultságokat tekintve, kifejezetten abszurdnak hat.

Ekkor zajlott a rendőri összecsapásokkal tarkított népszavazás Barcelonában, a katalán függetlenségről. Az egyik online napilap úgy kommentálta az eseményeket, mialatt a börtönnel fenyegetett miniszterelnök már Brüsszelben keresett menedéket, hogy »egyelőre nem tudni, mit reagál a spanyol kormány erre a lépésre. Valószínűleg azért tart eddig a döntési folyamat, mert ismét a lehető legrosszabb választ kívánják megtalálni a katalánok úgyszintén rossz húzására«. Persze, ezeket a folyamatokat nehéz volt akkor Magyarországról észrevenni: ekkor ült hazánk sokadszor az EU-szégyenpadján, és itt mutatkoztunk totálisan válaszképtelennek a kárpátaljai magyarságot hátrányosan érintő új ukrán nyelvtörvényre is.

Ezek azok a pillanatok, amikor a társadalom – csak úgy, ahogyan minden egyes ember, mialatt balsorsát cipeli – ott hagy egy darabot a lelkéből. Ellenkezhetünk, hitetlenkedhetünk, sírhatunk, hogy már sosem lesz olyan az életünk, mint volt, de ez leginkább csak akadálya az új fejezetben való boldogulásnak. Ha tetszik, hanem, egy lélek bemegy a szorítók közé, ahogy elkezdjük az életünket, és egyszer majd, megkarmolva, megtépázva, akár végtagokat is elveszítve, kikeveredik onnan. Leállhatunk alkudozni, hogy ennyit mégsem akarunk odaadni belőle az Életnek, vagy siránkozhatunk, hogy ennél jóval több volt nekünk pár éve – de csak az időnket fecséreljük. Ami az ördögé, azt oda kell neki adnunk. Ha nem tesszük, véresebb csatában veszi el. Az életünk végére, leszámítva azokat, akik nem küzdeni jöttek, mindannyiunk lelke paralimpikonná válik.

Nincsenek felcicomázott sorsok. Döntések vannak és új helyzetek. Az élővilág sem száll vitába a környezeti hatásokkal. Megy tovább az úton, amin kihozhatja magából a maximumot. És végtére is, az amputált lélekben egységet teremtve menni tovább még mindig kevésbé kínos, mint leállni vitázni az éppen lendülő baltával, hogy »jajj, csak azt ne«. Talán ideig-óráig azt hihetjük, nyertünk, aztán szembesülni kell vele, hogy jobb lett volna elengedni, ami már nem a miénk. (Azt most fel sem vetem, hogy talán sosem volt az – könyveket lehetne ezzel teleírni.)”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 74 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Peter8811
2019. február 11. 06:30
Most jut eszembe a bátorságról, , Bangóné kurva erősen csendbe van amióta beporozták a méhecskék. Szinte a hangját sem lehet azóta hallani. Viszketés elleni por volt?
catalina9
2019. február 10. 13:57
Jó pár évvel ezelőtt egy parkban olvasgattam egy padon, egy játszótér közelében. Néhány kismama ült körülöttem és pár kisgyerek totyogott körülöttük, még nem a szinglik voltak korunk hősei. Aztán egyszercsak jött egy óvodás csoport, volt vagy húsz 4-6 éves gyerek, többségük lány. Nagy szervezkedésbe fogtak, fogócskázni akartak. Először egy fát kijelöltek „HÁZ” nak. Majd jött a fogó kinevezése, több jelentkező is akadt, mindegyik fiú volt. Aztán a fogó elkezdte kergetni a lányokat, azok meg piros arccal, kacagva menekültek. Ügyesek voltak, nehéz volt utolérni őket. Ha sikerült, akkor az elkapott lány lett volna fogó. De nem így lett. A lány az utolsó pillanatban leguggolt, és azt kiabálta „nem ér a nevem”, és innentől védelmet élvezett. / Hol volt még a HaHás Teczárlovag.. / Kicsit nehezteltem a lányokra, de aztán elámultam. A fogó lovagiasan felemelte a lányt, aki vagy zálogot adott neki vagy egy puszit. A fiú pirult, a lány kacagott és futott tovább. Ám voltak lányok, akik fokozott védelmet élveztek, a HÁZ ugyanis védett terület volt, aki a kezével hozzáért a fához, az zálog nélkül is érinthetetlen volt. (mint a CEU) Ahogy már hosszabb ideje figyeltem, látom ám, hogy a házat ugyanaz a három-négy lány bérelte ki, tőlük más nem is nagyon fért oda a fa törzséhez. Ők voltak főszereplők, a leghangosabbak. Mikor nem volt fogóveszély, egy lépésre elhagyták a házat, hangosan kritizálták a futkosó lányokat, fiúkat, kinevettek mindenkit, provokáltak. Ám elég volt, ha a fogó feléjük nézett, már rohantak vissza és izgatottan tárgyalták meg az elhárított veszedelmet. Ha a fogó mégis hozzájuk ért, hangosan sikítozva panaszkodtak az óvónéninek, a fiúk bántanak minket a HÁZ-ban. Mellettem egy óvódás kislány játszott egy kis műanyagbabával. Kérdeztem tőle, „te nem fogócskázol?”, mire ő „nem én beteg voltam, nekem még nem szabad kiizzadnom” De hát nem kell izzadnod, te is beállhatsz a HÁZ-ba mondom én. Rám nézett, majd így felelt, „azok gyáva pisisek”
Bernard
2019. február 09. 18:45
És az ördögöt hogyan szólítod Anettke? Anya? Apa? Vagy csak simán ördög?
Magnólia
2019. február 09. 08:39
Az egyik kritikus ponton, odahívta a feleségét a kórházi ágyához, és azt mondta neki: »ha velem valami szörnyűség történne, írj fel a Torykhoz! Inkább egy konzervatív haljon meg, mint egy liberális«. Az csak úgy megy, hogy ide írogatom magam meg oda írogatom magam? Vagy ezeknél a valakiknél így megy? Ez a nő kényszeres írogató, vagy nincs más ami kielégítse. Ez a szöveg nem igen hatja meg azokat, akik nem ide-oda írogatnak, hogy kik és mit is gondolnak a világról. Neked tényleg csak a hasra, kezeket tarkóra áll jól.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!