Leszűkültek az erdélyi magyarság életkeretei

„A robbanásszerű iparosodás következményeképpen a tanulóifjúság nagy része a szakmai líceumok, szakiskolák és technikumok felé orientálódik. Az általános iskola a VIII. osztályig egységes képzést ad; a VIII. osztály elvégzése szakmai iskolára, a X. osztály pedig technikai (almérnöki) iskolára jogosít. Technikai líceum elvégzése után főiskolára lehet menni. Az általános iskolák elvégzése után a magyar tanulóknak mintegy 21–22 százaléka folytatja tanulmányait magyar és 7–8 százaléka román líceumban. Az ipari fejlődés az arányszámot egyre inkább a román iskolák javára billenti, hiszen oda igyekszik a bomlásban lévő paraszti társadalom fiatalsága. A magyar anyanyelvűek számára szinte kilátástalan felvételi vizsgák sok szülőt arra kényszerítenek, hogy gyerekeiket román általános iskolába adják. Az anyanyelv életkereteinek a leszűkülése, a magyar falvak tömegeinek az ipari központokba tódulása elkerülhetetlenül együtt jár bizonyos mértékű lemorzsolódással. Román iskolákat és tagozatokat látogató magyar tanulók részére a szülők külön magyar órákat kérelmezhetnek; ez az intézkedés azonban csak elvben van meg.

Az a tény, hogy az ipari pályára készülő magyar nemzetiségű tanulóknak csak egy igen kevés százaléka juthat be a szaklíceumokba, és hogy a magyar nyelvű elméleti gimnáziumok nagy része az újabb oktatásügyi törvény értelmében megszűnik, olyan átrétegeződést eredményez a romániai magyar társadalomban, amelynek következményei egyelőre beláthatatlanok. Fennáll az a veszély, hogy egy generáció után eltűnik a középfokú humanisztikus iskolai műveltséggel rendelkező réteg. Mivel a líceumok magyar osztályaiból kikerült érettségizőknek kevés esélyük van az egyetemekre vagy főiskolákra való bejutásra, sok magyar tanuló kénytelen román nyelvű középiskolát látogatni. A törvény szerint lehet ugyan a főiskolákra magyar nyelven is felvételezni, a gyakorlatban azonban a vizsgázás tolmács útján történik, mivel a vizsgáztatóbizottságban csak ritkán van magyarul beszélő tanár.”