A New York Times kettős mércével méri a magyar kormányokat

„A The New York Times egészen bizonyosan tíz évvel ezelőtt is hasonló cikkek tucatjai­ban aggódta össze magát, követelve a sajtóviszonyok mielőbbi kiegyensúlyozását. Ja, nem. Akkoriban valamiért nem aggódott a kiegyensúlyozatlan médiaviszonyok és a sajtó szabadsága miatt a manhattani szerkesztőség egyetlen tagja sem.

A The New York Timesról érdemes pár dolgot az agyunkba vésni. A napilap természetesen nem objektív, középen álló újság, hanem balliberális. Persze nem vállaltan, hiszen a ballib média képviselői nem olyanok, mint például mi, akik nyílt lapokkal játszunk. A független-objektivitás álcája mögé bújva mondják meg a legkevésbé sem független-objektív tutit.

A lap szélsőségesen Donald Trump-ellenes, viszont a demokratákért és Hillary Clintonért valósággal rajong. Persze nem azért, mert balliberális szellemiségű lenne a szerkesztőség, ugyan! Pusztán amiatt, mert a lap tagjai osztottak, szoroztak, tájékozódtak, majd a száraz tényeket figyelembe vették, végül mérleget vontak, és úgy döntöttek, Trump egy büdös tahó, Hillary viszont egy felvilágosult demokrata, tehát csak és kizárólag ő lehet alkalmas Amerika vezetésére.

A napilap egyébként olyannyira objektív, hogy komoly hirdetési kedvezményeket ad baloldali csoportoknak, például a MoveOn.org nevű lobbicsoportnak, miközben teljes árat számít fel a konzervatív csoportoknak. De ez esetben is biztosan gondos mérlegelés előzhette meg a hirdetőkre vonatkozó, egészen speciális szabályok meghozatalát. A The New York Times szerint a Népszabadság bezárása is a független sajtó elleni támadás volt.”