„Úgy érzem, hogy a szlovák nyelv és irodalom elnevezésű iskolai tantárggyal szembeni kifogásaim némi pontosításra szorulnak, mert korántsem a nyelv jelenti a problémát, hanem sokkal inkább a módszer és a Szlovákiában elfogadott koncepció. A módszer alapjában teljesen elhibázott, mert a nyelvtani szabályok agyonistenítése alapvetően nem nagyon szülhet más eredményt, mint az elutasítás és az ellenszenv.
Talán elérkezett az ideje, hogy az álpartizán Hlinka-gárdisták magyarok lakta vidékekre való telepítésétől remélt kényszerek helyett beszéljünk az idegen nyelv oktatás módszertanáról és úgy általában az iskolai oktatásban sikeresen alkalmazható eljárásokról, amit módszertannak szoktak nevezni.
(...)
Aki már látott közelről iskoláskorú gyermeket, az jól tudja, hogy ennek a korosztálynak lételeme a játék, de itt most talán csupa nagybetűvel kellene leírni ezt a szót.
Játszani minden gyerek tud, igaz ez elég széles skálán kivitelezett elfoglaltságot jelent, de az egyik alapfeltétel az, hogy ehhez a játékhoz rendelkezésre álljanak a szükséges eszközök és legyen a játékhoz zavartalan környezet. Ha csak ezt a két feltételt keressük a szlovák nyelv és irodalom óráin, akkor máris szembetűnik néhány hiányosság.