Mi is a baj a hajléktalanság kriminalizációjával?

„A jogszabályváltozást övező egyik első bizonytalanság, hogy vajon fogják-e alkalmazni? Hallani róla, hogy jövő héttől a rendőrség razziákra készül, de az eddig érvényben lévő szabálysértési törvényt nem igazán tartották be: A Város Mindenkié csoport minden hónapban kikéri a szabálysértési statisztikákat, amiből kiderül, hogy 2016 novemberétől idén nyárig nem indítottakutcán élés miatt eljárást.

Ez rendben is lenne, de a büntethetőség lehetőségének erősítése arra utal, hogy jó eséllyel a cél továbbra sem a megoldáskeresés, hanem a kérdés rendpárti tematizálása, megoldási javaslatok nélkül. Szakemberek és érdekvédők egyetértenek abban, hogy a jogszabályváltozás elleni tiltakozás célja nem az, hogy a hajléktalan emberek hadd éljenek tovább az utcán, hanem épp ellenkezőleg: hogy a büntetésük helyett az állam végre a helyzet valódi megoldásával foglalkozzon.

Jelenleg azonban sajtóértesülések szerint rögtön a jövő héten rendőrségi razziák várhatóak, amelyek nem csak a belsőbb kerületekben élőket, de akár az erdőkben, kunyhókban élőket is érinthetik. Szociális munkásként tehetetlennek és eszköztelennek érzem magam, amiért semmit sem tudok tenni annak megelőzésére, hogy egy-egy kunyhóban élő ember akár mindenét elveszítse napokon belül. Konkrét emberekért aggódom, és konkrétan felmerült a hajléktalan emberek holmijának megsemmisítése is.

Akár alkalmazzák azonban a törvényt, akár nem, le kell szögezzük: embertelen, és értelmetlen dolog az erőforrásainkat büntetésre pazarolni.

A Város Mindenkié érdekvédelmi csoport álláspontja szerint a szabályozás csak arra jó, hogy »arról beszéljünk, amiről a kormány akar és abban a narratívában, amiben akarja: a ‘szabályszegő’ hajléktalan emberekről, az önhibájukból szegényekről, akik még a poloskás szállóba sem akarnak bemenni, hát akkor majd kényszerítjük őket, ilyen egyszerű.« Azonban akárhányszor elzárhatnak valakit, ha nincs hová mennie, az út szélén fog maradni: nem ahol hagyták, de ahová egyenesen lökték.”