„Becslések szerint például az építőiparban a foglalkoztatottak 35 százaléka nincs bejelentve, de a vendéglátóiparban is hasonló a helyzet, bár az arány némileg kisebb. Az ellenőrök jönnek-mennek, esetenként bírságolnak, büntetnek, de a munkás, ha károsul, csak bonyolult eljárással évek után érvényesítheti a jogait. Erre a kedvezőtlen helyzetre felkészülve annyit azért jó tudni mindenképpen, hogy legyen munkaszerződésünk, nyilvántartásunk a munka- és pihenőidőről, évi szabadságról, esetleges tanfolyamokon való részvételről (mint amilyen például a tűzvédelmi), hogy bizonyítani tudjuk, mennyi időt töltöttünk el munkavállalóként egy adott munkaadónál. A ki nem fizetett bérek esetében a bíróság figyelembe veszi és elismeri a banki kivonatokat a számlánkról, amelyekre korábban utalt pénzt a cég...
Fontos tehát, hogy minden papíron legyen. A szóbeli ígéretek elszállnak, a kölcsönösnek vélt bizalom elvész.
De, ha minden papíron van, akkor is nehéz. A kiszolgáltatottság nagy úr. Nem csak a külföldi visszaélésekre, a honi viszonyainkra is gondolok. Az a munkaadó, aki nem jelenti be a munkását és a fizetést zsebre adja, nyilvánvalóan plusz haszonra tesz szert, nem csak az elmaradt adózás miatt az állam, hanem mindenek előtt a munkavállaló kárára. Most, hogy sok helyütt Európában, még Szerbiában is, azt mondják, hogy kell a munkaerő, a sok-sok gyanús körülmények között felvett, általában kis pénzért dolgozó munkavállalónak a figyelmét hívnám fel, hogy egy kissé felbátorodva és mások kárából tanulva nézzen utána, be van-e jelentve, mennyi minimális pénzre jogosult és ezt a pénzt legálisan utalja-e át a munkaadó. Hogy mindez rendben legyen, most is fontos, de később is, amikor majd a nyugdíjjogosultságot szeretné érvényesíteni. Ha nem utal a munkaadó, arra a hónapra járulék sincs és később nyugdíj se lesz.”