„Az alaptanterv ugyanis kormányrendelet, tehát nem kell átesnie a parlamenti procedúrán, bármennyire is meglepő ez a tervezetet előre, látatlanban kritizálók számára, akik most a »törvény elfogadásáról«, meg »kormánypárti képviselők szavazatairól« beszélnek, és persze máris tisztában vannak vele, hogy az új szabályozás csöppet sem lesz korszerű. Nem mellékesen: az, aki képtelen eligazodni a különféle szintű jogszabályok között, annak a szakmaisága egyéb téren is kérdéses. Nehezen hihető például, hogy látta a jelenlegi Natot, hiszen akkor nem kerülte volna el a figyelmét az annak elején szereplő »Korm. rendelet« kifejezés. Viszont ha nem ismeri a mostani szabályozást, akkor hogyan formálhat véleményt az új tervezetről? Mihez hasonlítja? Honnan tudja, mik az új elemek benne, vagy mi az, ami kikerült belőle?
Amúgy, nem szégyen az, ha valaki nem alaptanterv-olvasgatással tölti a szabadidejét, ráadásul akadnak, akik számára már a jelenlegi Nat is kifejezetten bosszantó, hiszen hangsúlyosan szerepel benne az erkölcsi nevelés, a hazafiság és a család témája. Ha azonban mégis ellenállhatatlan vágyat érez a vitaanyag boncolgatására, ne lepődjön meg, ha abban is találkozik ezekkel a fogalmakkal.
Ám valószínűleg nem csak a garantáltan »nemzeti« jellege miatt éri majd sok bírálat a tervezetet. Lesznek, akik keveslik a tananyagcsökkentést, mert nem figyeltek Csépe Valériára, amikor azt mondta, »a gyerekközpontúság nem azt jelenti, hogy a gyerekek igényeihez alkalmazkodunk, hanem azt, hogy tudjuk, a gyerekeknek milyen a fejlődése.« A professzor asszony nem ígért végletekig lebutított Natot. És bármennyit módosul a Társadalmi vita eredményeként a dokumentum, rossz hírünk van: az iskolában ezután is tanulni kell. Mert a tudatlanság továbbra sem korszerű.”