Ki fizeti a számlát a szocializmus rózsaszín álomvilágában?

„Amerikai cikkek sora foglalkozik azzal, hogy a fiatalok mély meggyőződéssel hiszik, magától értetődő jogosultságaik vannak, járnak nekik dolgok, és nincsen felelősségük a megszerzésükben. A kutatók szerint hisznek egy különleges jogosultságban, amit úgy lehet szemléltetni, hogy ha rosszul érzik magukat, akkor másoknak kell tenni valamit, hogy feldobják őket. Egy másik cikk szerint az Y-generáció úgy nevelkedett fel, hogy nekik joguk van ahhoz, hogy a korábbi generációk átadjanak nekik mindent. A szocializmus irreális, rózsaszín álma jól illeszkedik a fenti gondolkodási keretbe: mindenkinek jár az ingyenebéd.

Viszont ezek a szocializmusról álmodozó fiatalok mintha nem lennének tisztába az alapvető matekkal, hogy ki fizeti az ingyen ebédet. 2008-ban az Obama kampányban nagy sikere volt egy vírusvideónak, amelyben egy Peggy nevű nő arról beszélt, hogy nem kell aggódnia, ugyanis Obama fizeti majd a kocsijába az üzemanyagot, meg a jelzálogot, mert Obama vigyáz rá. Hat évvel később megkeresték, hogy fizette-e Obama a számláit, de nevetve bevallotta, hogy nem, sőt minden drágább lett, a jelzálog is.

Ezért kellene ismerni a matekot, vonják le a következtetést az amerikai szerzők.  Tegyük hozzá, így nem gondolnák azt a fiatalok, hogy létezik egy ideális társadalom, ahol erőfeszítések nélkül megvalósul egy kényelmes egyenlőség és jólét, ahol »valaki« megoldja helyettük a feladataikat. Ez az utópia megbukott, ez a tény, az a tapasztalatunk, ez a tudás.”