A horvát vb-döntő úgy meglepetés, hogy közben nem is az.
2018. július 11. 23:34
p
0
0
86
Mentés
Adott egy nyugat-európai mércével mérve elmaradt, a második világháborút követő legdurvább háborúban szenvedett, kis ország, amelyik vasárnap vb-döntőt fog játszani.
És a durva az, hogy ez nem is akkora meglepetés, mint amilyennek elsőre tűnhet.
A futballromantikán túl a horvát válogatott gerincét a legjobb európai klubokból érkezett játékosok alkotják. A középpálya tengelyében a Barcelona és a Real Madrid képviseli magát, elöl a Juventus és az Inter, hátul a Liverpool. Néha eljátszom azzal a gondolatkísérlettel, hogy milyen komoly vb-esélyes lehetne egy Osztrák-Magyar Monarchia-válogatott – érdekesség, hogy még Miroslav Klose is játszhatott volna abban a csapatban –, de egy mostani Jugoszlávia is a legnagyobb esélyesek között lenne.
A horvát vb-döntő úgy meglepetés, hogy közben nem is az.
Az igazi kérdés az, hogyan képes magából ontani a tehetségeket – sőt, a klasszisokká váló játékosokat – a balkáni futballkultúra. Mindezt úgy, hogy pénzből koránt sincs rengeteg és a horvát stadionok állapota sem Angliát juttatja eszünkbe. Világos, hogy ezek is szükségesek egy kultúra megteremtéséhez, de csak ezektől nem lesz sikeres a foci.
Mi több, ha a szakértelem stimmel, ezek nélkül is az lehet.
Uruguay volt az a nemzet, amely ennyire kicsi országként döntőt játszhatott világbajnokságon, egy egészen másik korban.
Nekem pedig duplán is szerencsém van, mert ezeket a sorokat Hvaron írom, egy kocsma asztalánál, ahol
a magukból kikelt, örömükben őrültté váló horvátok ünneplése közepette próbálok nem megsüketülni.
Az emberek táncolnak, énekelnek, üvölt a zene, sípok zajonganak, kisgyerekek szaladnak mobiltelefonról szóló dalokkal, mindenki mezben és zászlóval a kezeiben ujjong.
Pukkannak a házi tűzijátékok, a pincérek felszolgálni sem igen szolgálnak, inkább tapsolnak, ugrálnak és sikoltoznak.
Karnevál van az utcán. Mi lehet Splitben, Zágrábban?
Ezt az örömet irigylem tőlük igazán, ezt a nemzetegyesítő, abszolút pozitív érzelmet,
aminek az egységbe kovácsolásából 2016-ban valamit mi is megtapasztalhattunk.
Bár nekem mindig ambivalens érzéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy magyarként miért kellene feltétlenül a horvátoknak drukkolnom egy világversenyen, de ez egy nagyszerű keret, szimpatikus játékosokkal, a legjobb korban. Ha a sorsnak van egy kis igazsága, vasárnap a horvátok visszavágnak a franciáknak a ‘98-as vb-elődöntőbeli vereségért.
Borbás Gáspár szerezte a Fradi és a magyar-válogatott első gólját, és ő volt hazánkban az első doktor labdarúgó. Dédunokája, Borbás Barna írt róla könyvet, s most mesélt lapunknak.
Egy 15 ezer fő megkérdezésével készült összeurópai utazási felmérés szerint a magyarok 55 százaléka júliusra és augusztusra tervezi a nyaralását. Ebből 27 százalék utazik külföldre, miközben 8 idén nem is tervez nyaralást. A magyarok fő célpontja idén is Horvátország.
Megelégelték a Premier League klubok, hogy egyesek rendszeresen kijátsszák a szabályokat, ennek most véget vetnek. A többség megszavazta egy alternatív fizetési sapka bevezetését.
".....hogy milyen komoly vb-esélyes lehetne egy Osztrák-Magyar Monarchia-válogatott..."
Dehogy játszol ezzel a gondolattal. Csak ezzel és ilyen orbitális hülyeséggel terelsz a hazai foci állapotáról, s eteted a népet.
Nagy a fejetlenség most a jobboldali sajtóban: egyszerre akarják felhasználni érvként a horvát sikert arra, hogy nemzeti fociról meg hazaszeretetről beszéljenek, de közben fel is mentsék a kormányt a magyar foci sikertelensége alól azzal, hogy dehát minden hazaszerető horvát focista nyugati klubokban játszik. Nehéz feladvány.