Szűk esztendők előtt

„Nincs igaza a FIFA elnökének. Nem az oroszországi volt minden idők legjobb futball-világbajnoksága, de ettől még jár a balsaja szpasziba a rendezőknek.

Talán nem szerencsés sztereotípiákkal leegyszerűsíteni az egyes nemzetekről alkotott képet, inkább a személyes tapasztalatokból érdemes levonni következtetéseket. Oroszországot a mai napig furcsa, magyar lélekkel nehezen felfogható belső ellentmondás feszíti: a máig ható birodalmi tudat mellett gyermeki ártatlansággal vágyja a nemzetközi elismerést, és a futball-világbajnokság alatt megkapta azt, amit akart.

A világ Oroszországra figyelt, a posztszovjet blokk ura bizonyított, Vlagyimir Putyin elégedetten fogadhatja a gratulációkat. Minden rendben, néha túlságosan is szigorú rendben zajlott, de az vesse rá az első követ az oroszokra, aki a folyamatos terrorfenyegetettségben nem vezényli ki rendőrök százait az utcára, nem üzemeltet detektoros kapukat a szurkolói zónák bejáratánál, és a tavalyi csecsen támadás után nem motozza meg a metróba igyekvő utasokat. A látogatók belátták, ennek így, ilyen erőltetett menetben kellett történnie. Oroszország és vendégei különös harmóniában éltek az elmúlt egy hónapban.

De ebből nem következik, hogy a 2018-as lett volna minden idők legjobb világbajnoksága. Továbbra is megosztja az embereket a videóbíró alkalmazása, az egyenes kieséses szakaszban csak ritkán láttunk kiemelkedően magas színvonalú mérkőzéseket.

A csúcsfutballt továbbra is Európában és Dél-Amerikában játsszák. Hiába költ fejlesztésre irgalmatlan összegeket a FIFA, még a legjobb 16 közé sem jutott egyetlen afrikai válogatott sem. Ázsiát is csak egy ország, Japán képviselte az egyenes kieséses szakaszban.”