Európa házi feladata

„Monológját, amelyben ritmikusan ismétlődött az Oroszország szó, Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak volt szerencséje végighallgatni az asztal túloldaláról, hogy aztán nem sokkal később, Merkellel való találkozója után az amerikai elnök már arról beszéljen: nagyon jó, sőt fantasztikus a kapcsolat Németországgal.

Hogy is van ez? Felejtsük el, hogy Donald Trumpot toporzékoló kisgyereknek állítsuk be. Egyelőre ő az Egyesült Államok elnöke, nem pedig a mindent tudó újságírók. Trumpot érdemes komolyan venni. Európának is érdemes komolyan vennie saját magát – de erről később.

Az amerikai elnök egyrészt azért bírálta meg erőteljesen a német kormányt, mert szerinte az Északi Áramlat 2 révén az energia hatvan-hetven százalékának biztosításával lényegében Moszkvából irányítanák Németországot, másrészt pedig azért, mert még mindig nem költenek annyit védelemre, mint azt a NATO-t domináló Egyesült Államok elvárná. Merkel sietett nyomatékosítani – helyesen –, hogy Németország független, Trump feleslegesen aggódik, Németország pedig több módon, egyre komolyabb mértékben járul hozzá a NATO-hoz.”