Simicska Párt: 0 százalék

„Amit Simicska folytatott az utóbbi években, az politikai cselekvés, politikai aktorként bukott tehát meg a választás eredményeképpen. Minden eszközével azon volt, hogy rezsimet váltson – arról azonban, hogy mi jön azután, fogalma sem volt. Ha azt gondolta, hogy Vona Gábor alkalmas arra, amire egy kormányfőnek illik, akkor nem egy országban élünk.

Okkal feltételezhetjük, hogy gazdasági érdekeltségének átadása – a NER-kompatibilitás szempontjából kétséges státuszú Nyerges Zsoltnak – az előbbi bukásnak a beismerése. Marad ugyan gazdag ember, de immáron nem használja sem önreprezentációját, sem általa tulajdonolt nyilvánosságát, így aztán pénzét sem a rezsimdöntésre. Meg kell jegyezni, harcának politikai szervezettsége és tervszerűsége szintén megkérdőjelezhető volt.

Mert hiszen a kérdés még mindig az – lenne, ha érdekelne még bárkit is –, hogy miként juthatott el oda fejben, hogy visszavonulás helyett Vona Gáborék mögé álljon – alárendelve döntésének saját nyilvánossága egy részét is –, majd politikai kudarca után rögtön el is engedje médiabirodalma kezét. Ezzel nemcsak intézményeket vezetett ki a piacról – Orbánéknak vajmi kevés közük van a Magyar Nemzet megszüntetéséhez, korábbi állami hirdetésekkel való kitöméséhez annál inkább –, hanem karrierek és egzisztenciák kapcsán rántotta meg a felelősségtől mentes vállát. 

Simicska politizálásával számos zavart keltett az utóbbi években. Nem állítom, hogy nélküle esélyesebb lett volna az ellenzék, de kapitulációja bizonyítja, hogy a »NER 2.0« erősebb, mint maga a »NER« volt. Búcsújával tisztult a (szövetségi) politika, de ettől még az ellenzéknek könnyebb nem lett.”