A Momentum és az LMP látszatra akár egy versenyt is rendezhetne, hogy melyikük az új SZDSZ. Valójában azonban egyiknek sem sok köze van ahhoz az igazi huszadik századi elmebajhoz, amit az SZDSZ képviselt. Az LMP-nek azért nem, mert sokkal inkább vidéki párt és sok olyan viszonylag normális vidéki ember politizál benne, akinél az újbaloldali, liberális idealizmus azért jelentős realitásérzékkel, vidéki valóságismerettel is párosul. Fura párosítás ez, ennek a rétegnek az előző generációja az 1990 körüli SZDSZ-ben politizált, hogy aztán villámsebesen eltűnjön onnan és sértődötten és csalódottan ne politizáljon többet. Jelen generációjuk dühe abból fakad, hogy a Fidesz is sajnos alapvetően városi párt és csak most nyolc év után kezdi megérteni, hogy Magyarország vidéken fogja túlélni vagy sehol. Sallai Róbert Benedek indulata Hadházy ellen rokon a miénkkel. Azért az egyharmad sallerért nem kárhoztatni kellett volna, hanem megdicsérni, mert Hadházy ténykedésére tényleg nem volt más emberi válasz. Meg kellene becsülnünk a politikában is az emberi és a gátlástalan karrierista embertelenség közötti különbséget.
A Momentum pedig azért nem új SZDSZ, mert sokkal rosszabb annál, már amennyiben az Univerzum törvényei megengedik, hogy bármi rosszabb legyen az SZDSZ-nél. (Remélem nem engedik meg.) »Rosszabbsága« abból következik, hogy ez a társaság sem élettapasztalattal sem valóságérzékelési képességekkel nem rendelkezik, színtiszta és rendkívül primitív ideológiából áll, agyműködésük nem más, mint egyszerű problémák megoldására szolgála androidos (!) appok szimulációja, mert a forráskód túl bonyolult lenne nekik. Szüleik nevelési alkalmatlanságának ijesztő tünetei ők, akik az emberi létet csak nagyvárosok még éppen élhető belső területein tudják elképzelni, olyan szurikátalájkolók, akik a jakobinusokhoz hasonló empátiával bírnak a többi ember irányába, de felszabadítanák őket mint nép. Ez az a társaság, aki a népért bármilyen erkölcsi határt kész átlépni, a nép bármelyik tagját hajlandó elpusztítani a népért, a nép érdekében. Ők azok, akiknek a többiek semmilyen áldozata nem drága. Ők az igazi élcsapat.
Szavazóik is valami ilyesmit várnak tőlük, tehát ők az igai hülyék, akik minden rombolás »gyúanyagát« adták a huszadik században.”