Francia-argentin: kínlódás vagy örömfoci jön?

2018. június 30. 15:50

Zidane miatt jó ideig szorítottam a franciáknak – most már nincs ilyen játékos a keretükben. Ellenben most szép focit játszanak, szemben az argentinok szenvedésével. Mire mennek egymás ellen a vb nyolcaddöntőjében?

2018. június 30. 15:50
Trombitás Kristóf
Trombitás Kristóf
Mandiner

Amióta csak figyelemmel követem a vb-ket – gyakorlatilag ez 1998 óta mondható el -, a magyarok híján mindig az olaszoknak drukkoltam. (Igen, idén ez a lehetőség sem adott.) 2006-ban viszont, dacára annak, hogy a döntőben az olaszok is ott voltak, nehéz helyzetbe kerültem. Történt ugyanis, hogy a csoportkörön csak döcögősen túljutó franciák a negyeddöntőben a brazilokkal játszottak és a természetesen általam addig is nagyra tartott Zidane valami olyan egyéni teljesítményt mutatott azon, amit se azelőtt, se azóta nem láttam.

Persze, addig is elismertem a képességeit, a világ egyik legjobbjának tartottam, de a brazilok ellen valami revelációszerűvel ért fel játékának látványa. Az, hogy ilyet élő ember tényleg meg tud tenni, létezik ilyen mértékű kontrollja a pályán történteknek, ami egyszersmind lebilincselően gyönyörű. Emlékszem, egy szalagcím csak így számolt be a meccsről: Isten lejött közénk és focizott egy kicsit.

Úgyhogy onnantól fogva

a szívem mélyén egy kicsit szorítottam a franciáknak, csak Zidane miatt.

Epikus lett, ugye, a lezárása is.

Ilyen képességű játékos nyilvánvalóan nincs most a francia keretben – az egész tornán sem, és nehogy valaki Neymart hozza fel –, viszont az is igaz, hogy talán 2006 óta nem volt ilyen erős a válogatottjuk. Más kérdés, hogy akkor nem is vártak tőlük valami sokat, így surranópályán, elvárások és különösebb súlyok nélkül játszhatták a meccseket, most viszont simán kinéznek belőlük egy elődöntőt.

Köszönhető ez annak is, hogy sokkal látványosabb a játékuk, mint a 1998-as világbajnok vagy a 2006-os döntős csapatnak. Akkoriban a stabil védekezés és a labdatartás, a fizikális fölény volt a siker kulcsa, most viszont az igazi kocaszurkolók kedvencei lehetnek, annyira élvezetes focit tudnak hozni. Csakhogy az ilyen tinci-tánci taktikának mindig az a hátulütője: mi van akkor, ha velünk szemben tudnak alkalmazni olyan játékelfojtást, amit 10-20 éve ugyanők alkalmaztak?

Didier Deschamps keretében – bár szörnyen elkoptatták ezt a szót – vagy féltucatnyi világklasszis vagy ahhoz majdnem felérő játékos van, és különösen kiváló a merítési lehetősége, ha a pálya széleitől eltekintünk. Mert a szélsőjátékkal már akadhatnak gondok, ott nincs akkora minőség, mint az Umtiti-Varane-Pogba-Kanté-Mbappé-Giroud halmazban.

Az argentinokról és főleg a problémáikról éppen pár napja írtam, és bár az irgalmatlan nekidurálásnak hála csak bedarálták Nigériát – amely válogatott, érdemei elismerése mellett, azért messze áll a világszínvonaltól –, a helyzetük nem sokat javult. Abból a szempontból lehetett ez erőt adó meccs, hogy miközben mi a pályán kívülről láttuk, ők pedig azon belül érezték, mennyire nem megy a játék, mekkorát kell kínlódniuk, mégis képesek voltak elérni a győzelmet.

Néha az ilyen keserves továbbjutások kamatoznak csak igazán.

És akkor megint visszautalhatnék a 2006-os francia válogatottra.

Bár amint leírtam a fentieket, máris eszembe jutott, ahogy Sampaoli az oldalvonal mellett, mint egy lelkes és gazdája szeretetében soha nem teljesen biztos kiskutya kérdezgeti Messit, hogy behozza-e Agüerót, egyáltalán, mondjon már valamit az igazi főnök, mire Messi éppen csak odavakkant valamit és tova is száll az a minimális optimizmus, amit megelőlegeztem. A maga nemében ez durvább jelenet volt, mint annak a szerencsétlen junkie-nak a szánalmas magánszáma, akit egykor Maradonaként ismertek.

Bizonyos szempontból a vb eddigi legizgalmasabb meccse következik, hiszen egymástól homlokegyenest különböző válogatottak találkoznak. A laza, körömpasszos örömjáték kontra görcsös, válságoktól sújtott, kilátástalan, orrsúlyos téblábolás. Egyáltalán nem kizárt, hogy az argentinoknak egyszer kijön a lépés, ahogy a franciák is brillírozhatnak.

Csak ne valami kínlódást lássunk.

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Einar
2018. július 08. 15:16
"Zidane miatt jó ideig szorítottam a franciáknak..." Érdekes, amikor egy Habsburg párti legitimistának még a franciáknak drukkolás is jól megy. Magyar ember elvből nem ragadtatja magát idáig. A Farancia-Belga meccs annyiból lesz jó, hogy két gusztustalan csapatból csak az egyik juthat tovább. A belga (ha lehet még fokozni a multikultiba oltott embergépfocit), ocsmányabb mint a francia.
Akitlosz
2018. június 30. 22:16
A francia válogatottban meg akad még egyáltalán francia francia? Olyan névleg európai csapat nem érdemel rokonszenvet, amelyik kénytelen négereket és arabokat importálni Afrikából, hogy egyáltalán ki tudjon állítani egy foci csapatot.
Akitlosz
2018. június 30. 22:15
Három gólt rúgni Franciaországnak világbajnoki nyolcaddöntőben az ám a szenvedés! Megalapozatlanul szólják le Argentínát. Egyetlen góllal kikapni 3 rúgott gól mellett sohasem jelent szenvedést.
grün
2018. június 30. 22:11
legalább afrikát is képviseli valaki...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!