Miért vergődik Argentína?

2018. június 26. 17:22

Trombitás Kristóf
Mandiner

Komoly tehetség kell ahhoz, hogy így elkerüljék a sikerek az argentin válogatottat. Hol és miért akad el Messi és társai tudománya?

Ahhoz komoly tehetség kell, hogy az argentin válogatottat, amelyet rendszeresen a világ legjobb játékosai közül jó néhányan alkotnak, tendenciózusan elkerülik a sikerek. 2014-ben vb-döntőt játszottak, ami kétségkívül nagy dolog, de ezt kivéve 1994 óta elődöntőbe se jutottak, 2002-ben pedig, amikor a dél-amerikai selejtezőcsoportból pontrekorddal jutottak ki, már a csoportkörben kiestek - ami most is megtörténhet.

Hogy most melyek lehetnek a főbb problémák, azt igyekeztem pontokba szedni.

1. Sampaoli

Jorge Sampaoli az európai szurkolók számára leginkább a 2014-es vb-ről lehet ismert, ahol a chilei válogatott kapitányaként valóban szép és viszonylag sikeres focit mutatott be a kerettel. Később a Sevillával is jó volt, de számomra kissé érthetetlenül tavaly elfogadta az argentin szövetség hívását. Lehet mondani, hogy az egy szakember pályájának csúcsa, amikor a hazája szövetségi kapitánynak hívja, de ezzel Argentínában leginkább csak bukni lehet.

Sampaoli – és mestere, Marcelo Bielsa – valami érthetetlenül magas csúcson foglalnak helyet az úgynevezett szép játékot kedvelő drukkerek szívében. Sokan elfelejtik, hogy egy meccsen nem szépen kell játszani, hanem azt megnyerni. Bielsára pedig különösen jellemző, hogy nagy általánosságban a világon semmit sem tud nyerni, de azt csodálatos támadójátékkal teszi.

Emlékeznek még Zdenek Zeman karrierjének legjobb szakaszaira? Ami a támadójáték mindenhatóságát illeti, vele lehetne párhuzamba hozni a fenti két úriembert; és a cseh sem arról híres, hogy szétnyerte volna magát a csapataival, pedig igen jó olasz klubokat is vezetett.

Argentína hagyományosan 4-3-3-ban játszotta a mérkőzéseit, de ez két okból kifolyólag sem tartható egy ideje. Egyrészt hiányoznak azok a klasszis szélső hátvédek, akik szükségesek ehhez a focihoz, másrészt Messi sem érzi magát igazán jól ebben a formációban. Sampaoli ezért állt át a bielsista 3-3-3-1-re, ami helyzettől függően könnyűszerrel lehet 3-4-1-2 is. Így Messi teljesen szabadon tud a csatárok mögött focizni, és a szélsőhátvédek hiánya sem jelent problémát.

Papíron ez igaz, de a valóságban működésképtelen a 3-3-3-1. A középpálya ezen a szinten már bőven elégtelen, élén Mascheranóval: szerelni és labdát szerezni sem igen tudnak, amitől ez a rendszer rögtön meg is hal, elől pedig tolongtak és egymás elől vették el a levegőt a támadójátékosok, amit a legjobban az alvajáróként a pályán bolyongó Messi szívott meg.

2. Messi

Lehet belelátni egy csöndes, csak a futballnak élő esőembert, de az elmúlt években világosan kiderült, hogy ez nincs így. Gyakorlatilag nyílt titok, hogy legyen bárki is a szövetségi kapitány, ezt a keretet nem ő fogja összeállítani, hanem Messi. És az mindig káoszt szül, ha egy játékos ekkora hatalmat kap, amire az alábbiakban még egyszer kitérek.

Egyébként is nyilvánvaló, hogy Messi nem tud mit kezdeni a válogatottjával. Talán egyetlen világverseny sem volt, ahol támaszkodhattak volna rá az argentinok, képtelen ennek az elvárásnak megfelelni. Helyzetét persze az sem erősítette, hogy hol technikai analfabéták irányítottak a padról – Maradona –, hol éppenséggel egy bizonyos taktika fetisisztái – Sampaoli –, de ennek mára nem is igazán van jelentősége. Ha igazak a hírek, a maximum, amit ma tehet Sampaoli, az a padon való üldögélés, a többit elvégzi Messi. És erősen valószínű, hogy mindkettejüknek ez a torna a végállomás a válogatottban.

3. Icardi

Őt azért hozom fel példának, hogy mindenki lássa, mennyire erős Messi lobbija. Icardi idén társgólkirály lett a Serie A-ban, hosszú évek múltán BL-ben indulhat az Interrel. Ha az első milánói évét nem nézzük, a legrosszabb szezonjában is 16 gólt lőtt, háromszor 20 gól felett, idén egy híján harmincat. Teljesen érthetetlen, hogy Sampaoli miért nem számított rá.

Vagyis érthetetlen lenne, ha nem tudnánk, hogy Messi barátja az a Maxi López, aki ugyan az argentin válogatottban egyszer sem lépett pályára, de a Barcelonában két szezont is játszott, ott lettek jóban. Maxi Lópeznek pedig Icardi volt a legjobb barátja, aki 2013-ban lenyúlta López feleségét. Az esetnek óriási visszhangja lett, tele volt a sajtó az üzengetéseikkel, mikor egymás csapatai ellen játszottak, López nem fogott kezet a meccs előtt Icardival és így tovább.

Úgyhogy Icardi hiába hozza a 20 gólos szezonokat egy európai nagycsapatban, eddig mindössze négyszer lehetett válogatott.

Persze azt hozzá kell tenni, hogy Icardi ezen a válogatotton nem sokat tudna segíteni. Ha jó napja van, a fülcimpájával is gólt szerez, de nem lép hátra, nem szerez labdát, nem ad jó passzokat, maximálisan ki kell szolgálni. Ha ott lenne Oroszországban, ő is csak egy lenne azok közül a támadók közül, akik hemzsegnek a pályán, egymást zavarva, kiszolgálatlanul, gólszerzésre képtelenül.

4. Valójában nekünk nagyok az elvárásaink

Elvégre egy olyan csapatról beszélünk, félretéve a neveket, amelyik még az utolsó előtti pillanatban is attól félhetett, hogy lemarad a vb-ről. Az utolsó kört megelőzően a dél-amerikai selejtezőcsoport hatodik helyén álltak, ami már nem ad kvalifikációt. Aztán jött a végső meccs Ecuador ellen, meg egy Messi-mesterhármas és nagy nehezen lehetett készülni Oroszországra. Ám Dybala, Agüero vagy Higuain szinte észrevétlen maradt, ahogy azóta is.

Ha Argentína megveri Nigériát, miközben Izland nem nyer Horvátország ellen, akkor biztosan továbbjutnak. Ez nem tűnik teljesíthetetlen feladatnak, és az egyenes kieséses szakaszban rendszeresen új világ kezdődik. Úgyhogy az igazi kérdés az, hogy a horvátok taktikázni szeretnének-e. Felmerül esetleg a fejükben, hogy jobb lenne a csoportjukból továbbvinni Izlandot, és kiejteni Argentínát, hogy a későbbiekben biztosan ne fussanak össze velük?

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/131666