Akiknek a keresztény Európa az ellenségük

Olvasom a hvg.hu-n, miszerint rögvest megszületik a 21. századi magyar történelem legaljasabb törvénye. Elsőre meg is rettentem, hogy mi lehet ez a borzalom, amit a mindig objektív HVG ilyen szélsőséges szavakkal illethet. Ezentúl minden gyereknek levágják azt a kezét, amivel agyonver egy szurikátát? Nem tudom magam sem, de gyöngyöző homlokkal kattintok a publikációra. Ó, a Stop Soros törvény. A kultúránkból eredő segítségnyújtási kötelezettség elmaradása, írják. Az őrült diktátorok önkénye, akik a történelem menetét akarják megállítani, hasonlatosan a Szovjetunió őrültjeihez, akik a kommunizmus dicsőségére folyamok irányát akartak az ellenkező irányba fordítani – szól a düh, ami úgy tűnik, egy ilyen elnyomás alatt is szabadon és következmények nélkül kiadható. Továbbá érzelmi szuggesztiók sokaságával nyakon öntött siránkozás.

Na most,

mint arra eredetileg számítani lehetett. Egyrészt nem kötné belügyminiszteri engedélyhez az illegális migrációt segítő szervezetek működését, másrészt arról a 25 százalékos illetékről sem esik szó, amit belengettek a külföldi támogatások esetében. Azon érdemes elgondolkozni, hogy akkor most tényleg befenyítette-e a CDU a Fideszt, és ennek köszönhető az enyhítés; esetleg a kormány tisztában volt vele, hogy az EU-val űzött, húzd meg-ereszd meg játékban ez az a két pont, ami végül a kölcsönös megegyezés hatására úgyis kikerült volna a törvényből, és a magyar fél – konstruktivitását előre megmutatva – nem is megy bele a nyerhetetlen harcba; végül mindegy is.

Érdekes dolgok történnek, nem? A Soros-féle szervezetek a világon semmilyen veszélyt sem jelentenek, így az ellenük való fellépés csak boszorkányüldözés – így a progresszió. Mégis valahogy mindig úgy alakul, hogy amikor a kormányok elkezdik piszkálni a társadalmi felhatalmazással nem bíró, ugyanakkor a társadalmat befolyásolni, nevelni és főleg azzal kísérletezni vágyó NGO-kat, akkor az addigi, alaptalan és nevetség tárgyának tartott vegzatúrának olyan következményei lesznek, mintha tényleg hatalom lenne a „civil szervezetek” kezében. Furcsa véletlenek ezek.

Ezek az összeesküvés-elméletek akkor válnak gyanússá – tudniillik, hogy talán mégsem azok –, amikor az állítólagos összeesküvés szereplői pontosan ugyanúgy járnak el, mint ahogy azt a nemrég még kiröhögött elméletben felvázolták. És ezzel szorosan együtt jár – ha már hülyének nézzük a választókat, akkor szóljon igazán nagyot alapon –, hogy a valóságot, de mindenesetre legalább a múltat szeretnék megmásítani. Mert amikor ugyanez a progresszió lelkendezve ír arról – és mint a véres kardot hordozza mindenki orra alá –, hogy Soros valójában nem is pártolja a bevándorlást, mi több, a külső határok védelmére szólít fel, akkor csak kinyílik a nem aranyhalak memóriájával bírók zsebében a bicska.

Mi még emlékszünk 2015 őszére. Nem egészen 3 évvel ezelőtt ugyanis Soros arról írt, hogy évi legalább 1 millió menekültet kell befogadni, méghozzá nem önkéntes, hanem kényszerített formában. Ebből később jóval kevesebb ember és önkéntesség lett – nyilván felfogták, hogy az agymosás annyira komoly szinten még nem tart, hogy ezt elfogadtassák –, de

Azt akarják velünk elhitetni, hogy ez meg sem történt, és aki erre emlékeztet, az a hazug, nem pedig az, aki a valóságot tagadja.

Soros György friss cikkében sem hagy kétséget afelől, hogy pontosan milyen sorsot szán Európának.

„Orbán ma a saját, keresztény Európa-víziójának védelmezőjeként lép fel. Ez a jövőkép szemben áll az EU alapelveivel. Az a célja, hogy átvegye az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó kereszténydemokraták vezetését.”

Ezeknek az embereknek nagyon árt, ha kilépnek a napfényre és szemtől-szemben láthatjuk, hogy tulajdonképpen mit is tartanának kívánatosnak. Soros egy az egyben elmondja, hogy a keresztény Európa ideája szemben áll az EU értékeivel. Ami persze nem meglepő, és vagyunk „néhányan”, akik szerint ez az EU egyik habarcsa. Ám amikor ezt jobboldaliak mondják, őket ki lehet röhögni a progresszió nevében, az viszont már más kategória, mint amikor Soros György, viszonylag befolyásosnak mondható, wannabe filantróp állítja ugyanezt. És bár tudjátok, mennyire szkeptikus vagyok ezzel az értékvédelemmel kapcsolatban, hogy valójában mire is vonatkozik és mennyire vehető komolyan, de most mégiscsak azt látjuk, hogy végre takarózás és mismásolás nélkül kimondta az egyik legkomolyabb erőt megmozgatni képes ember a frankót:

Így az olyan nagy egészet tekintve szinte már nüansznyi események is nagyobb jelentőséget nyernek, mint például a Soros-féle szervezetek által pénzelt, az abortusz legalizációját célzó kampány.

Tartsuk nagyon észben ezeket az idézeteket.

Visszatérve a kiinduláshoz, számomra továbbra is érthetetlen, hogy képesek folyton-folyvást a keresztényi morált felhozni ugyanazok, akik magukat úgy határozzák meg, mint ugyanennek az etikának az ellenségeit. Hogyan lehet annyi és olyan vastag bőr a képükön, hogy az abortusztól az egyneműek házasságáig, gender-őrületig bezárólag szarnak annak a kultúrának a velejére, ami mindezeket utálatosnak tartja, viszont ájtatos képpel kérik tőlünk – egyébként ostoba módon – számon ennek betartását, ezen az egy részterületen.

Ezek a hobbikereszténynek sem nevezhető urak és hölgyek a legjobb esetben is úgy vannak a tanítással, mint a piacon az egyszeri nénike. Válogatnak az elvek között, mintha a jobb paprikát és paradicsomot keresnék. Ez jöhet a kosárba, amaz nem. Amikor a balos agenda követése a lényeg, akkor valláskárosultakról beszélnek. Ha a menekültekről, akkor viszont mellkasunkhoz szegezik azt az általuk ritkán forgatott Bibliát.
Nevetséges.

Mikor sok balos, esetleg egyházi köntösbe bújtatott felforgató és egyéb moralizáló felidézte, hogy szerintük a jézusi tanítás mit is írna elő, én mindig csak arra tudtam gondolni, hogy ezek az emberek nem ismerik, miket mondott Jézus vagy úgy tesznek, mintha nem ismernék. Jézus soha nem mondta azt, hogy segítsetek az olyan napszámosoknak, akik megunták a kapát és onnantól fogva földbirtokosok szeretnének lenni. Csak annyit, hogy akin valóban segíteni kell, azon segítsen mindenki a legjobb képessége szerint. Talán érthető,

Amely morálnak a magyar kormány különben eleget is tett, részben az ország területén, részben a 1,2 milliárd forintos támogatással a közel-keleti keresztényeknek.

Vagy ott van az a mára nem is friss hír, hogy a Fidesz – szemben a propagandával, így az ellenzék – befogadott és oltalma alá vett 1300 menekültet. A hír kipattanását követően aztán ízlés szerint válogathattunk aközött, hogy ez most Orbán Watergate-je vagy Őszöde. Nyilvánvalóan egyik sem volt. Szemben az ellenzék rikácsolásával, azt a propaganda apró betűs részénél sem állította a kormány, hogy aki valóban megfelel a menekült fogalom kritériumainak, azt ne fogadnák be ideiglenesen. Ilyen tényszerűen egyszer sem hangzott el. A baloldali médiumokat valószínűleg az zavarhatta meg, hogy míg Merkel mondjuk ugyanezt mondta, addig számára a menekültség definíciója annyi volt a nyomasztó, nemzedékeket megnyomorító lelkiismeret-furdalás közepette, hogy az mindenkire érvényes, aki a sajnálatos véletlen folyományaként rossz helyre született és általában rossz melóval rosszul él.

Ez viszont nem Orbán hibája, aki szemantikailag helyesen használta a hivatkozott fogalmat. Aki nem beszökni akar, aki nem eleve bűncselekmény megvalósításával kíván belépni az EU-ba, hanem kivárja a sorát, kopogtat az ajtón, majd elmondja búját-baját és valóban kiderül, hogy használt Renault helyett nem csak használt Volkswagennel szeretné fuvarozni a családját, hanem mondjuk megölnék az anyaországában, az menedéket fog kapni. Ez ilyen egyszerű. Nagyszerű meglátása volt az amúgy mindig remek stílusú TGM-nek, hogy

Ugyanakkor azon a ködön ő sem tudott felülemelkedni, amin baloldali véleményformáló társai – bár csak valahol a talpa magasságából – szintén nem. Miszerint a kormány propagandája ebből kifolyólag csak hazugság lehet. Egy fenét.

Még egyszer mondom: a kormány SOHA nem állította, hogy a per definitionem menekülteket nem fogja segíteni. Gyalázatos is lenne, ha kiderülne az ellenkezője. Azt viszont minden alkalommal elmondták – és ebbe nehezen lehet belekötni, maximum az érzelmi csuklásban fuldoklók teszik –, hogy jobb munkahelyet keresni nem segítenek.

Azt hiszem, ez a minimum hozzáállás egy nemzetállami kormánytól.

Nem kétséges, hogy az elkövetkezendő időszak befolyásolási kísérletei is arról fognak szólni, hogy ha máshol nem is, akkor legalább az elpuhult szívekben nyerni tudjanak a nemzetközi baloldal erői. Záporoznak majd ránk a bombasztikus jelzők, bibliai átkok, sok-sok kép szerencsétlen sorsú emberről, lelakatolt hajókról és minden egyébről.

Ettől mi még pontosan tudjuk, hogy az illegális bevándorlás nem jó dolog. És egy olyan dolgot szigorúbban tiltani, ami amúgy is illegális, senkinek sem válik kárára.