Német látlelet: a nácitól a ricinig

„Egy másik újságírói nácizásból botrány lett Berlinben: Horst Seehofer belügyminiszter lemondott miatta egy integrációs fórumot. Történt, hogy egy Ferda Ataman nevű német tollforgató egy marginális aktivistalapban, az Ermutigenben a nácik »vér és rög« felfogásához hasonlította azt a hazafogalmat, ami pedig Bajorországban annyira természetes, hogy Seehofer a tárcája nevébe is beépítette, így hazaügyi miniszterként is tevékenykedik a szövetségi fővárosban.

Ataman azon kesereg: »tűzveszélyes« a haza olyan értelmezése, amely előnyben részesíti azokat, akik már előbb az országban voltak, értsd: a németeket. De milyen lenne az a német haza, amelyet a török vendégmunkás szülők gyermeke, Ataman szeretne? Az »emlékezetkultúra« hazája, értsd: emlékezz az antiszemitizmusra! Ezenkívül a »világra való nyitottság« hazája, beleértve a természetesnek tartott be- és kivándorlást, illetve a vallásszabadság hazája is. Utóbbit úgy kell érteni: ne lehessen azt mondani, hogy az iszlám nem tartozik Németországhoz – mint Seehofer tette.

Mindez nagyon szépen hangzik: filozófiából ötöst érdemel, társadalomismeretből viszont egyest és évismétlést, így a tanév utolsó napján. Európa ma nem itt tart. Hanem az eszmélésnél. Hogy Németországnál maradjunk: a 2015 óta belpolitikai gyötrelmek sorát okozó migrációs kérdés egyetlen eleme évtizedek óta nem látott feszültséget vitt ezen a héten a német kormányba, példátlan éket verve az uniópártok, a CDU és a CSU közé.

A német lakosság sem nácizik, inkább egyre többen hátat fordítanak a CDU/CSU-nak, és a nacionalista AfD felé fordulnak. Vezető német hír volt napokig a kéjgyilkos migráns, legújabban pedig az, hogy biológiai fegyvert készült kifejleszteni ricinből egy 2016-ban érkezett bevándorló, aki egyébként Észak-Afrika legélhetőbb országát, Tunéziát hagyta maga mögött. A 2015-ös állítólagos rászorulóktól indulva a rengeteg kisstílű migránstrükkön, majd a késeléseken, gázolásokon és lövöldözéseken át e hétre eljutottunk a ricinig is. Szép kör volt.”