A globalisták kulturális marxizmusa

„A kulturális marxizmus legfőbb premisszái: a globális piac a legfontosabb szféra, mert elősegíti az egyéni szabadságot és felszabadít a kötöttségek alól. Ezért a globális piacot irányító elit a mértékadó, őket kell követni és kiszolgálni. A család kötöttség, mely korlátozza a szabadságot. Szabadon kell választani nemi, szexuális identitást, szabadon kell dönteni gyerekvállalásról; szabadon lehet egyedül élni és a saját önkiteljesítésre áldozni minden ­energiát.

A nemzethez tartozás béklyó, mert érzelmileg zsarol és területhez köt. Ezért kell világpolgárrá, kozmopolitává válni. Az állam elnyomó, mert szabályoz, korlátoz, közösségi célok követésére kényszerít és zsarol. Ezért kell a globális rend, amely az egyént felszabadítja minden nemzetállami kötelezettség alól.

Minden vallás és etnikum, minden kultúra tolerálható és tolerálandó, egyik sem jobb a másiknál, a kereszténységet sem lehet preferálni a többi vallással, például az iszlámmal szemben. Nem dönthető el, hogy melyik hordozza az igazságot, ezért nyitottan kell befogadni a másfajta etnikumhoz és valláshoz tartozókat.

Sőt a másféle etnikum és vallás megismerése, integrálása egy lehetőség a szabadság kiteljesítésére; a szabadság legmagasabb foka az, ha áttérünk egy másik vallásra vagy együtt élünk egy másik etnikummal. A kultúrák, vallások, hovatartozások ugyanis nem rögzítettek, hanem kicserélhetők, ideiglenesek, változhatnak az individuum döntésének megfelelően.

Itt és ezen a ponton érthetjük meg azt, hogy a 2015-ben a Közel-Keletről, Ázsiából és Afrikából elindult migránsáradattal kapcsolatban a neoliberálisok, a globális piac hívei egyértelműen a befogadás pártján állnak. Ennek oka egyszerűen az, hogy amíg a konzervatív, nemzeti és keresztény beállítottságú emberek őrizni és védeni kívánják az euró­pai kultúrát és civilizációt, addig előb­biek nem látnak megvédendő értéket ezekben az értékekben és intézményekben, mert úgy látják, hogy a nyitottság az egyéni szabadság garanciája, s nem az elzárkózás; utóbbit rasszizmusnak, előítéletességnek és antihumanizmusnak állítják be.

Ezért ők tudomásul veszik a multikulturális, identitását vesztett, kevert fajú Európa létrejöttét, mert ez is közelebb vinné a kontinenst a kozmopolita létformához.

Ebből már következik, hogy a hagyományos nyugati kultúra intézményei is kritizálhatók és elvetendők; többek között kritizálható és elítélhető a nemzettudat, amely ebben a megközelítésben káros, más nemzeteket elnyomni akaró nacionalizmusként jelenik meg, és helyettesíthető az egyén szabadságát sokkal jobban szolgáló kozmopolitizmussal, világpolgársággal.”