„Igen, a két szegedi története eddig a pontig hajszálpontosan ugyanaz. Botka Lászlóé így foglalható össze: pártja legnépszerűbb politikusaként sokáig kerülte a rivaldafényt, többször dobbanthatott és boríthatott volna, de nem tette, s bár látszólag polgármesteri munkájába temetkezett, valójában platformépítéssel igyekezett megerősíteni pozícióját.
Toroczkai története eddig a pontig tökéletesen egyezik Botkáéval.
A végkifejletben nem vagyunk biztosak, de hogy Toroczkain nagyjából ezerannyi fogás van, a múltjában pedig úgy tízezerszer annyi szeplő, mint Botkáéban, azt máris tudatjuk a tisztelt olvasóval.
Toroczkai éveken át túlkoros kamaszként játszotta kettős szerepjátékát, a betyárosdit és a magyar IRA-t. Ehhez cseppet sem e sorok írójának két könyvéből merítette az ötletet, bibliaként forgatva két munkámat, ezt és ezt. Ezek alapján hívta életre a Betyársereget és az északír példa alapján a mostani Mi magunkat is. Toroczkait jól ismerem a régi időkből, amikor nemzeti radikálisként előbb a MIÉP-ben, majd önállóan igyekezett csillapíthatatlan ambícióinak keretet találni. Időközben a nemzeti radikalizmus megérkezett a Fideszbe, a tíz-tizenöt évvel ezelőtti célkitűzéseket Orbán Viktor sorra kipipálta, Toroczkai pedig a magánmozgalmaival együtt a partvonalra került. Szerencsés véletlenek és titokzatos háttéresemények folytán azonban most újra a közélet első vonalába ejtőernyőzött.
Toroczkai László vagy a világ legmázlistább politikusa, vagy nem az, akinek látszik. Régebbi ismerőseivel együtt én is elgondolkodva figyeltem éveken át, ahogyan a legdurvább provokációit sorra megúszta.”