„Gyurcsány Ferenccel két probléma is van. Egyrészt nincs nála rosszabb brand a mai magyar politikai piacon. Másrészt ő a legkíméletlenebb önérdekérvényesítő, s mint ilyen, bármiféle észszerű ellenzéki együttműködés legkomolyabb gátja. Ezzel kevés újdonságot mondtunk, ebben az esetben viszont ideje volna, hogy az ellenzéki oldal ennek megfelelően viszonyuljon hozzá.
Április 8-a után sok szó esett az ellenzéki kudarc okairól. A csúcsra járatott blame game-ből a Demokratikus Koalíciónak viszonylag ügyesen sikerült kimaradnia. Pedig ha van olyan politikai szereplő, akinek hatalmas a felelőssége a kudarcban, az a volt miniszterelnök. És nem kizárólag a személye, hanem jelentős részben az általa követett politika miatt.
Ha volt olyan ellenzéki politikus, aki mindvégig az összefogás szükségességéről beszélt, de valójában annak sikertelenségére játszott, az Gyurcsány Ferenc. Neki ugyanis egyetlen célja volt: hogy pártja minél jobb önálló eredményt érjen el. Ennek érdekében elsőként a közös baloldali listát kellett megfúrnia, hogy saját listával juthasson be a parlamentbe, majd olyan helyzetet előállítania, amely a lehető legtöbb egyéni mandátumot biztosítja a DK számára.”