Harmadik nekifutás

„Bármilyen abszurd is, e pillanatban senki sem tudja, hogy tulajdonképpen mi ellen kellene demonstrálni, hiszen az ég adta világon semmi sem nyilvános a kormány elképzeléseiből. Fognak valamit csinálni az önkormányzatokkal, kiváltképp a renitens Budapesttel – gondoljuk, de hogy mi az a valami, az legeredményesebben egyelőre a béljóslás eszközrendszerével deríthető fel. Csak nem hagyják, hogy ránk omoljon az egészségügy – reméljük, aztán vagy tesznek ellene valamit, vagy nem. Készül az új alaptanterv – halljuk egy jó ideje, de hogy ez újabb katasztrófához vezet-e az oktatásügyben, vagy elindul valamiféle titkos józanodás, azt senki sem tudja. Ugyanígy titok az is, hogy valóban megpróbálják-e kizeccölni az országot az Európai Unióból, vagy csak keménykednek, mint a szalonspicces ifjúság az aratóbálon.

Nyolc év alatt egy dolog derült ki az Orbán-kormányokról: miközben a mélyben kíméletlen következetességgel zajlott a hatalom és az anyagi javak koncentrálása, valamint a Fidesz leválthatatlanságának biztosítása, a felszín, azaz a kormányzás ötletparádévá silányult. Mintha csak az irányítaná a döntéshozókat, hogy újra és újra kicselezzék, meglepjék az ellenfelet. Mint 2010-ben, amikor a kormányprogram helyett Széll Kálmán-tervet kaptunk, élén a pálinkafőzés liberalizálásával. Vagy amikor a gránitszilárdságú alkotmány negyedik módosítását a rezsicsökkentéssel öntötték nyakon. Így legfeljebb remélhetjük, hogy valahol, egy fiókban eldugva azért létezik kormányprogram. S hogy az több, mint a Kemény Ferenc-terv, amelynek rendületlen végrehajtása immár a legjobb úton terel minket az olimpia megrendezése felé.”