„A Tőke a 21. században megjelenése óta a társadalmi egyenlőtlenség nagyon fontos kérdés lett gazdasági és politikai diskurzusban. De ön lát valami változást azon kívül, hogy többet beszélünk erről a témáról?
Ahogy egyre szélsőségesebb lesz az egyenlőtlenség a világban, úgy tudatosul ez a probléma az emberekben, és remélem, hogy a könyvem is hozzájárult egy kicsit ahhoz, hogy tájékozottabban tudjunk vitatkozni erről a kérdésről.
A politikai reakcióktól nem vagyok igazán boldog, vannak pozitív és kevésbé pozitív fejlemények is. A kevésbé pozitív válasz az egyenlőtlenségek növekedésére az a fajta xenofóbia, amit az USA-ban Trump megválasztása, Nagy-Britanniában a brexit-népszavazás jelent, és ide tartozik például a magyar választások eredménye is. De persze beszélhetnék a saját hazámról, Franciaországról is, ahol szintén megerősödött a szélsőjobboldal.
Ez mind a növekvő egyenlőtlenségek sötét oldala.
Szerintem ha a növekvő egyenlőtlenséggel nem kezdünk valamit, akkor mindig lesznek olyan politikai erők, amelyek az ebből fakadó frusztrációt a saját javukra akarják kihasználni. Mindig lehet találni valakit, akit okolni lehet a problémák miatt, külföldi munkásokat, mexikóiakat Amerikában, muszlimokat Európában, Kínát, Németországot, és így tovább. Mindig is ez volt a nagy egyenlőtlenségek legnagyobb veszélye, az első világháború előtti hatalmas egyenlőtlenségekből fakadtak azok a feszültségek, amelyek a nacionalizmus megerősödéséhez, a háborúhoz és ahhoz az egész, erőszakos válsághullámhoz vezetett, amelyet Európa átélt a XX. század első felében.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy most ugyanez fog történni, a mai világ teljesen más, mint az volt, de azt gondolom, hogy a liberális oldalnak rá kellene ébrednie, hogy baj van azzal a gazdasági agendával, amelyet Európában és az egész világon követünk, azzal, ahogy a globalizációt megszerveztük az elmúlt évtizedekben.
Vegyünk egy példát az én hazámból. Az elnökünk, Emmanuelle Macron legyőzte a szélsőjobboldali Le Pent, aminek persze én nagyon örültem. Viszont Macron gazdaságpolitikájának a lényege eddig az volt, hogy csökkentette a vagyonadót, amitől nem nagyon lesz népszerűbb az alsó jövedelmi csoportok körében. Ez pedig csak gyorsítani fogja azt a tendenciát, hogy a többet kereső, jobban képzett emberek Macronra szavaznak, a szegényebbek pedig úgy érzik, hogy a francia kormány cserbenhagyja őket ezekkel a lépésekkel.”