Nem értem a 444-et

„Nem értem a 444-et: a választás előtt a főszerkesztőjük zombipártnak nevezi az MSZP-t, és megállapítja, hogy a legjobb az lenne, ha gyorsan kimúlna. Részemről nincs vita. Uj Péter megállapítja továbbá, hogy Karácsony Gergely »a baloldal történetének messze leggyengébb kampányarca. Sokkal gyengébb Medgyessynél, sokkal gyengébb Bajnainál. Még Szekeres Imrénél is. Bizonytalan, esetlen, erőtlen, irritáló egyszerre.« A diagnózis pontos.

A választás után a 444 száznyolcvan fokos fordulatot véve mocskolni kezdi az LMP-t. Hirtelen ők lesznek a hibásak az ellenzéki vereségért, jelöltjeik ugyanis nem léptek vissza a zombipártiak javára – holott Karácsony Gergely 27-3-as visszaléptetési javaslata rendkívül korrekt és cseppet sem megalázó ajánlat volt. Jól értjük: a 12%-os MSZP azt javasolta, hogy a 7%-os LMP jelöltjei huszonhét[!] körzetben lépjenek vissza, és akkor az MSZP is visszalépteti három[!] jelöltjét – az ajánlat olyan, mintha maga Orbán Viktor írta volna. Nyilvánvaló, hogy az MSZP egyáltalán nem akart megállapodni a koordinált jelöltállításról – Karácsonyék valójában a konkurens LMP-t akarták minden erejükkel kicsinálni: elfogadhatatlan ajánlatot tenni, aztán Szél Bernadettet és Hadházy Ákost megnevezni, mint az elmaradt összefogás felelőseit.

Most ott tartunk, hogy a 444-en minden nap lejön egy cikk, amely az LMP felelősségét firtatja, holott nyilvánvaló, hogy nem az az esélyes jelölt, aki mögött a két durván elutasított zombipárt áll, hanem az, aki a legkevésbé elutasított baloldali párt, vagyis az LMP támogatását élvezi – tehát bőven számíthat MSZP-s, DK-s és jobbikos, de akár fideszes szavazatokra is. Gyurcsány Ferenc és az MSZP kormányzása okozta a fideszes kétharmadot, Gyurcsány Ferenc és az MSZP nyilvánvalóan Orbán Viktor kottájából játszik – a 444 mégis az LMP-t és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot mocskolja.

Mi történhetett? Soros György eladja a 444-et? Kinek? Németh Sándornak vagy Leisztinger Tamásnak? Bevallom, eddig sem kedveltem őket, de azt álmomban se hittem volna, hogy ilyen ocsmány módon képesek a posztkommunisták seggét nyalni.”