Európa furcsa halála

„Közhellyé vált nézet Brüsszelben, haladó nyugati és hazai politikai körökben, hogy az általuk lenézett, és mindennek elmondott kelet-közép-európai vezetők bevándorlásellenes kampányukkal terelik el a figyelmet egyéb ügyeikről. A migrációs válságot mint lejárt kampánytémát félresöpörni a valósághoz fűződő igen sajátos viszonyra utal. Számos németországi felmérés után legutóbb a Századvég Project 28 kutatásából derült ki, hogy minden egyes uniós tagállamban, még Svédországban is többségben vannak azok, akik nagyon, vagy inkább aggasztónak tartják az illegális migránsok beáramlását. Az események őket igazolják. Okkal felmerül a kérdés, hogy ha a brüsszeli demokráciaféltők a migrációt látják a keleti vezetők és a nyugaton feltörő jobboldali pártok csodafegyverének, akkor miért nem hallgatnak mondjuk a szigorítást követelő bajor vagy osztrák vezetésre? Nagy erőfeszítés lenne végre kimondani, hogy meg kell védeni a külső határokat, az unió területén kívül megállítani a migránsokat? Belenézni a hatósági adatokba bűnözésről és a kitoloncolások sikerrátájáról? Olyan nehéz lenne kevésbé idiótának lenni?

Múlt héten az Európai Parlamentben egy német zöldpárti képviselő kimondta, hogy bár az alapszerződés hetes cikkelye szerinti, szavazati jog megvonásával is járó eljárás megindítása Magyarország ellen akár a kormány kommunikációját is erősítheti, de hát mégse hagyhatják cserben »a demokratikus ellenzéket«. A brüsszeli vegzálás mögött láthatóan meggyőződés van, az évekkel ezelőtt módosított médiatörvényen és hasonló, Európát minden bizonnyal létében fenyegető, égető kérdéseken való akadékoskodás ürügy csupán. A kvótát pedig úgy követelik tovább, mintha az nem bukott volna meg, mintha az nem lenne nyilvánvaló meghívó a migránsok és embercsempészek számára.”