Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Hiába lett Vona Gábornak trendi arcszőrzete, sajnos ezzel arányosan nem nőtt meg a kormányzáshoz szükséges képessége.
„Adott a kormányon lévő párt, amelynek az a célja, hogy hatalmon maradjon. Teniszhasonlattal élve nála az adogatás és az előny, hiszen négy éve volt bebizonyítania, hogy képes kormányozni az országot. Éppen ezért a programját is úgy állítja össze, hogy az ne csak négyéves ciklusra, hanem hosszútávra szóljon. Vele szemben indul az ellenzék, amelynek a legfőbb feladata rámutatni a kormány hibáira és megmutatni egy másik kormányzati alternatívát. A gyakorlatban azonban az ellenzék részéről ebből semmi sem látszott az elmúlt években. A kormánypártok világos irányt fogalmaztak meg, amivel lehet egyetérteni és egyet nem érteni, de elvitatni a programjuk létét nem lehet. Mert nem attól lesz valami program, hogy így hívják, és felírják ezt a szót egy A4-es papírlapra. Orbán Viktor képes volt arra, amire az ellenzéki pártok nem, tanult a vesztes választásokból, éppen ezért nagyon határozott jövőképet fogalmazott meg, egyben tartja a táborát, és következetesen halad a kiszabott úton. Eközben az ellenzék nagyon el volt foglalva, csak éppen leginkább saját magával. Vegyük őket szép sorjában! A Jobbik például hátat fordított saját táborának és elveinek, lefeküdt a pénznek, és olyan szerepbe igyekszik kerülni, amire eddig sem volt készen, hát még jelen állapotában. Hiába lett Vona Gábornak trendi arcszőrzete, sajnos ezzel arányosan nem nőtt meg a kormányzáshoz szükséges képessége.
Közben a baloldali pártok széttöredeztek, és ész nélkül kapkodtak ide-oda. Az LMP szerint először nem volt kvóta, majd lett kvóta. Aztán utálták a kerítést, most éppen megtartanák. Tényleg igaz rájuk, hogy lehet más a politika, amit ők be is bizonyítanak nagyjából minden másnap. Az MSZP görcsösen kapaszkodik a múltjába, és igyekszik nem a feledés homályába merülni. Bár azt nem teljesen értem, hogyha ez a céljuk, akkor miért egy egyszázalékos párt vezetőjét választották miniszterelnök-jelöltnek? Mellettük a DK pedig azt csinálja, amihez a vezetője a legjobban ért: mindenek felett állónak és tévedhetetlennek képzelik magukat, mondanak össze-vissza mindent, miközben lufikkal játszanak, mutatva a nagy demokratikusságukat, hiszen Hillary Clinton is így csinálta. Reméljük, az eredményük is hasonló lesz.”