Keresztény nemzeti zokni

„Ez az. Ezt szerettem volna mindig: friss, fiatalos és modern prémium-márka lenni. Vagy ha már nekem nem megy, akkor legalább a hazám. Mi leszel, ha nagy leszel? – »Friss, fiatalos, modern prémium-márka« – mondják majd az »egységes, határozott keretrendszerben« »átfogóan megújított« divatú fiatalok. Már aki még itthon van, de a többinek úgy kell: sosem tudják meg, mi van az ötéves divattervben, csak bóklászhatnak magukra hagyottan London vagy Berlin farmerárusai között.

Minket itthon már fokozatosan rá is hangoltak az új korszakra. És még röhögtünk Handó Tünde bírósági dresszkódján, a heti öt bugyival, kizárólag fekete, fehér vagy testszínű változatban! A sajtónak volt képe az úttörő kísérletet »bugyi-gate«-nek csúfolni. Pedig onnan tudtam meg először, milyen az igazi keresztény-nemzeti szellemű zokni az »egységes arculatot« célzó ajánlás szerint. A pamutzokni csakis fekete, a harisnyanadrág és a bokafíx pedig fekete vagy testszínű. Nix ugribugri. Ja! És nyilván íratlan szabály az is, hogy valaki jót kaszáljon rajta. Kíváncsian várom az állami vállalat vezetőinek és szerződő partnereinek megjelenését. Tudok pl. néhány szép, fiatal luxusfeleséget a politikai bizalmasok köréből, akik máris a szépségiparban vállalkoznak.”