Kvótaharc, újabb állomás

„A luxemburgi képviselő által készített szövegtervezet csak említés szintjén foglalkozik az unión belüli őshonos kisebbségek kérdésével, ezt is úgy, hogy az ügy fontosságát az LMBTQ-kisebbség védelmével egy szintre teszi. A határon túli magyarok ügye tehát nem fontos Engel úrnak, annál inkább sürgeti, hogy a 7. cikkely szerinti eljárásra ne csak valamiféle hipotetikus fenyegetésként gondoljanak az EU döntéshozói, hanem vessék is be a fegyvert.

Kimondatlanul is nyilvánvaló, hogy az első áldozatok szerepére hazánk és Lengyelország lett kiszemelve, a kérdés, hogy a bolgárokhoz hasonlóan mi is kapunk-e majd egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Tehát szemet hunynának-e az eurokraták a két renitens állam »jogállamiságot sértő« döntései felett, ha cserébe vállalnánk a betelepítést.

És akkor kanyarodjunk vissza a jelen írás első részében feltett kérdéshez: miért a szétosztás kérdésével foglalkozunk az igazi nagy ügyek helyett? Azért, mert a kvóták erőltetése egyfajta erőpróba a föderalistáknak. Ha ugyanis ezt sikerül lenyomni a tagállamok torkán, annak ellenére, hogy mindenki tudja, az intézkedés nemcsak végrehajthatatlan, de kifejezetten káros is, akkor tényleg mindent megtehetnek. Utána már tényleg jöhet a nemzetállamok végleges felszámolása és az Európai Egyesült Államok.”